Hallucinations

 Mert valahogy vége lett az eurovíziós időszaknak - úgy nagyjából -, tehát visszatértem az egyik szerelmemhez, az Angels & Airwaves-hez ♥
 És akkor.... huh. Arra emlékszek, piszkozatban volt meghagyva egy bejegyzés május 11-éről, szóval asszem akkor onnan kéne kezdenem a mesélést.
 Aznap voltam Pesten angol versenyen - csesszétek meg, a műegyetem rohadt nagy! -, reggel a vasúton vettünk pogácsát meg keresztrejtvényt, azokkal elvoltam a vonaton, aztán amikor odaértünk, szinte egyből mehettünk is fel az előadóterembe. Ötszázan elfértünk, heh... az egyetemek nagyon durvák! Egyébként a verseny maga nagyjából egy óra volt, de én kb 15 perc alatt végeztem, a hátralévő időben meg a falat bámultam... szórakoztató volt. Aztán akkor jött az, hogy maradt időm elgondolkozni a válaszokon, és így beírtam egy csomó rosszat is, mert túlgondoltam .-. Na segond, az országos hetedik hely így is megvan~ (kicsit sem hangzok beképzeltnek, á dehogy) Utána hívtam fel Kiwit, hogy merre vannak, aztán mikor odaértek, egy nagy ölelgetés után felmentünk beülni az eredményhirdetésre, utána pedig... nos, nem írom le még egyszer, ITT elolvashatjátok xD
 A hétköznapokra nem igazán emlékszek, bocsánat, olyankor nem történik semmi érdekes, ha nem írom le aznap, nem fogok rá emlékezni... Látszik, mennyire szeretem az életem. De utána hétvégén is történt ám érdekes! Bár a szombatra nem emlékszek, de mindegy.
 Vasárnap volt valami autós fesztivál Fehérváron, amire, mint céges dolgozók, drága húgom - aki azóta apámmá avanzsált - szülei is jöttek, és őt is hozták magukkal, nekem meg éppen nem volt dolgom, így délelőtt buszra ültem, és tízre már benn is voltam a városban (az mellékes hogy ők fél egy körül jöttek, de na, csak akkor volt buszom). Elég korán volt még, de úgy voltam vele, hogy legalább nézek valami nyarácsonyi ajándékot Deanéknek - ebből az lett, hogy kétszer végigrohantam a plázát, de minden drága volt, még az alapanyagok is, hogy akkor már kézzel készítsek valamit, úgyhogy feladtam, és inkább bevágódtam a könyvesboltba. Ott eltöltöttem nagyjából két és fél órát, csodáltam is, hogy az eladó nem dobott ki, mondván, hogy itt nem olvasunk végig egész könyveket. Aztán sikeresen felírtam vagy 20 címet jegyzetbe, mire fel egy hétre rá meghalt a telefonom és az összes elveszett... fml. Na nem baj, A viskóra kifejezetten emlékszek, bár arra valószínűleg azért, mert azt már decemberben kinéztem, mikor padtársammal meg Gógival voltunk a városban Jégvarázst nézni, és berángattam őket a könyvesboltba is. És sikeresen eltértem a témától. Tehát, húgomék egy körül értek oda, volt egy kis gondunk egymás megtalálásával, merthogy ők hátul voltak, szóval átvágtam a plázán és megálltam a parkolónál, mire közölte, hogy valami zsiráfot keressek... Fogalmam sem volt, hol lehet ott zsiráf, mire rájöttem, hogy valószínűleg az ugrálóvár, ami... ami elöl volt. Szóval megint átvágtam a plázán, és megálltam a szilvásgombócra hajazó szökőkút biszbasz mellett, közöltem húgival, hogy én ott vagyok, aztán pár perc múlva ő is odaért, megölelgettük egymást, és mivel szorított az idő - kb fél órája volt csak mászkálni :( - egyből elindultunk. Megmutattam neki Kati nénit, mert azt mindenkinek muszáj, aztán tovább mentünk, de a Romkerttől visszafordultunk, mert fogalmam sem volt, ott mit nézhetnénk. Közben amúgy találtunk egy óvszeres zacsit Kati néni kosarában, egy eldobált harisnyát a Romkert falánál, és útbaigazítottam egy eltévedt nénit. Aztán elindultunk a színház irányába, de lekanyarodtunk valami random utcára, ami tele volt középkori zászlókkal, és vissza is értünk a hivatalhoz, utána meg átmentünk a plázán, és már ott tartottunk, hogy beülünk mekizni, amikor eszembe jutott, hogy a hidat meg kell mutatnom húginak, mert az baromi menő. Úgyhogy megkerülve az egész hóbelebancot, felmentünk a hídra, és a drága apám/húgom éppen ott hiperaktívkodott, amikor felhívták a szülei, hogy lassan ideje lenne menni, tehát visszakísértem a pláza mögé, váltottunk pár szót az anyukájával (egyébként baromira hasonlít rá!), aztán ők elindultak a barátikhoz, én meg felhívtam anyát, hogy jöjjön már be értem a városba, mert a következő buszom két órával később ment, és nem akartam megint a könyvesboltban ülni - tekintve, hogy egyszer már kiolvastam az egészet... Belement, úgyhogy amíg odaért én beugrottam az ázsiai kajáldához szusiért, az emeleten meg vettem egy üveg teát, és ameddig anyát vártam, Minnie drágámat spammeltem twitteren telefonról.
 Utána hétvégén szombaton volt a névnapom, amire azt hiszem, megkaptam életem legjobb ajándékát, ugyanis anyáék felengedtek Pestre a meetre *-* Rohadt jó volt, szerintem azt a napot soha nem fogom elfelejteni, még most is annyira visszamennék... Na de, itt nem áradozni kell, lényegében a Kálvinról a teaházig tartó úton a fele társaság többször is elveszett, így a sor elején haladók rendszeresen előkaptak egy svéd zászlót, és azt lobogtatták, hogy oda menjünk - szerintem a kívülállók azt hitték, valami svéd nemzetiségi találkozó lehetett. Mikor végre beértünk, megkaptuk a pincét, de kikötötték, hogy maradjunk csendben, mert a szomszéd szobába jönnek majd masszázsra. Aha, nem ment. De végül is baromi jól elvoltunk, Minnie pár órával később hívott, hogy mindjárt jön - valami pujákat festett közmunkaként -, de iszonyatos hangzavar volt, nála is meg nálam is, úgyhogy nem értettem semmit abból amit mondott. Aztán amikor odaért, egyből a kezembe nyomott valami érmét, hogy találkozott orosz katonákkal, fényképezkedett velük, aztán ezt találta a földön, de nem bírja kiolvasni, olvassam már el neki. Én kisilabizáltam azt, hogy az egyik felére 'Ukrajna' volt írva, de a másik felét én sem tudtam, rosszak voltak a fények, úgyhogy továbbadtam a többieknek, akik valami telefonos megvilágítással kiolvasták, így végül visszaszolgáltattuk Minnienek úgy, hogy valami ukrán pénz - másnap nagy boldogan írta is skypeon, hogy tényleg az, a szülei megmondták. Na de, ezután kimentünk a Duna-partra a játszótérre, együtt ültünk vagy tízen a libikókán, amiért egy apuka lecseszett, hogy hát ezt nem erre találták ki, aztán meg is untuk, és elvonultunk az árnyékba leülni. Volt, hogy páran elmentek kajálni vagy boltozni, addig kisebb csoportokban voltunk, aztán a végén egy nagy csoportos szökőkutazás lett - fröcsköltük egymást, én nyakig vizes lettem, aztán mindenmindegy alapon bele is ültem a vízbe. Kergettünk galambokat, hangosan Ellopták az oroszok a tankotot énekeltünk, volt rajtam szovjet katonai sapi, újdonsült anyám eldöntötte, hogy shippel engem Minnievel, aztán a végén, mikor elköszöntem, a nagy csoportos ölelés közepén elkezdtem A kört énekelni, amibe végül az egész csapat beszállt - egy random járókelő csávóval együtt. Utána aztán közöltem, hogy sietnem kell a vonatra, mire ugyanaz a fickó odaénekelte, hogy 'a vonat nem vár', úgyhogy végül is még a búcsún is sikerült nevetnem. A hajcsatomat egyébként sikeresen Minnienél hagytam.
 Ezután szerdán voltunk színházban, de arról sokat mondani nem tudok, azt leszámítva, hogy éjjel sétálgattunk a városban, ami rettentő buli volt, meg hogy pár poén nagyon megmaradt a társaságban a színdarabból. Aztán csütörtökön mentünk osztálykirándulásra, ami, asszem, bátran mondhatom, hogy az eddigi legjobb volt *-* Bár elég bénán indult, nem tudtam a többiekkel menni a fürdőbe, aztán "barátnőmék" enyhén az agyamra is mentek, de a kirándulás java részét szerencsére sikerült a fiúkkal töltenem, akik sokkal normálisabb társaság voltak, mint a lányok, akiknek a visongó röhögését egy emelettel lejjebb is hallottam :'D Amúgy rettenetesen sokat biliárdoztunk, pingpongoztunk, csocsóztunk és zaklattuk a "pszichopata bácsi" hétvégiház-szomszédunkat, aki akkor ott sem volt, Gógival végig ballagási dalokat énekeltünk, seggreültem a mezőn, hazavittem a szállásra egy cicát, a takaróhuzatba bújva fenyőfát játszottam, mire vagy négyen rámfeküdtek... és még sorolhatnám, de baromi sokáig tartana ˘˘ A második napon egyébként voltunk a bakonybéli csillagdában, oda érdemes elmenni, komolyan, baromi érdekes volt *-* *köztudottan csillagászat-buzi* Szombaton meg az Erdők házának végigkínlódása után (úgy értem, tök érdekes, meg minden, csak nem ebben a formában, és nem ilyen hosszan...) még megnéztünk valami tavat is, de azon kívül hogy a padon ültünk és halálra fagytunk, ott sok mindent nem csináltunk. És akkor ennyit arról, hogy nem pofázok többet.
 Azon a héten megint csak szerdán történt emlékezetes, zumbázni voltunk, aztán tettünk egy sétát a falu határába és rohadt jól elvoltunk - de ami tényleg lényeg, az inkább a péntek-szombat. Péntek reggel próbáltunk még egyet, aztán egyből indultunk is Egerbe, az odafelé úton tökre elvoltunk, aztán ahogy odaértünk, kezdtek eldurvulni a dolgok: a csapat lány tagjainak előjött a visítozva-nyerítve röhögő énje, amitől szörnyen megfájdult a fejem, de szerencsére a fellépés megmentett. Mire leértünk a színpadról, már Dean is végzett azzal, amivel akart (egyszer sikerült a színpadon felhívnia, tipikus xD), úgyhogy egyből visszahívtam, és letárgyaltam ofővel is, hogy elmennék vele sétálni. Eleinte kicsit aggódtam, hogy "barátnőmék" megint ránk fognak akaszkodni, mint tavaly, de ezt szerencsére sikerült megúszni - talán hatásos volt a folyamatos hisztim, hogy egyedül szeretnék vele lenni? Nem tudom, de minden esetre valami megtette a hatását, úgyhogy örültünk. Aztán a két nap többi részét megint nem nálam olvashatjátok, minek leírni kétszer, ugye, szóval ITT és ITT vannak, ha valakit érdekel. Dean drágám jól összeszedett mindent, én úgyis csak valami felsorolás-szerűt tudnék xD Még annyit, hogy miután eljöttünk, nekem a négy órás buszút alatt sikerült összealudnom még egy negyed órát - addig, ameddig a fele társaság csöndben volt, a másik fele meg szintén aludt. Aztán megálltunk egy benzinkútnál, és utána elszabadult a pokol, akkor csak próbáltam aludni, de nem hagyták: egyszer padtársam visított bele a fülembe valami istentelen hangerővel, akkor arra ébredtem fel mielőtt úgy tényleg alhattam volna, utána meg arra keltem félálomból, hogy Dominik a hajamat simogatja (?). Egyébként ő később kiszámolta hány másodpercenként pislogok... öö, egészségére. Ebbe kicsit ijesztő belegondolni, tudva, hogy ehhez egy darabig bámulnia kellett... Aztán Budaörsön mekiztünk, az akkori sajtburger meg pár szem krumpli azt hiszem eléggé betett, utána egész vasárnap rosszul voltam, na de sebaj, egyszer belefért.
 Azóta meg... nos, kémiát kéne tanulnom, mert éjjel három lesz mindjárt, az első órám kémia és a négyesért felelek. Szóval szorítsatok, mert semmit nem tudok .-.
 És bocsánat a regényért, nem ilyennek szántam, de lusta vagyok képeket keresni, merthogy én nem csináltam. Azért remélem volt aki elolvasta u.u