Aasdfghjkhgf úristen nagyon-nagyon gratulálok Conchitának és Ausztriának meg úgy egyáltalán mindenkinek aki eljutott idáig mindenki fantasztikus volt az egész idei Eurovízió nagyon durván jó volt úristen *w*
Nagyvonalakban annyi történt még ma, hogy délután kinéztünk a lovardába, hazafelé fagyiztunk, kiderült, hogy mégis kedden megyünk kirándulni //annyira nincs ehhez kedvem...//, összevesztem anyával, hibajavítóval és tűfilccel festettem osztrák és magyar zászlót a kezemre (osztrákot azért mert nekik szurkoltam, magyart meg csak úgy hazafiságból) és becuccoltam az asztal elé Eurovíziót nézni. Ennek az eredménye pedig itt látható:
Az egész amúgy nagyon buli volt, Sakuval, Kiwivel, Gógival meg Vonnal végig is beszélgettük, volt, hogy padtársam is becsatlakozott (mindezt fb-n és skypeon, annyira azért nincs luxus hogy az ország másik végéből is átjárjunk egymáshoz eurovíziót nézni), a szavazásnál meg kétségbeesetten kerestem a számukat, amit sehol nem találtam... Végül aztán Gógi mondta meg, és hiába, hogy rengeteg országra akartam szavazni, valahogy mégis csak Ausztriára és Oroszországra sikerült ._. Bár a mobilszámlám jobban járt, de akkor is.
Aztán amikor elkezdték bemondani a pontokat, kezdett egy kissé hisztérikus helyzet kialakulni, mert baromi sokáig mi vezettünk, és azért így belegondolva... Magyarország hogy is akarna ilyen stadiont építeni? De azért sikerült lecsúsznunk (ötödik helyre, szerintem ez is baromi jó ♥), viszont elég szoros volt a verseny Örményország, Hollandia és Ausztria között, amit az idegeim csak úgy voltak képesek elviselni, hogy időről időre ugráltam a széken és hiperventillálva csapkodtam, akárhányszor Conchita pontot kapott - hát még amikor tizenkettőt! Mire ő elsírta magát én már könnyeztem, de utána csak még jobban, úgyhogy az utolsó 10-15 percet szépen végigbőgtem, aztán amikor bejelentették, hogy ő nyert, mert már úgysem tudná senki utolérni, szimplán felugrottam, tapsoltam, visítottam egy sort és sírtam egy Balatont. Még jó, hogy egyedül néztem a szobámban livestreamen, különben szerintem kaptam volna pár kedves pillantást a családomtól, amiért éjjel sikítozok.
A legjobb azért mégis az volt, amikor megköszönte a díjat, meg amikor még egyszer elénekelte a számát. Először azt hittem, rosszul hallottam, de nem, tényleg azt mondta, hogy "We're gonna fly" az "I'm gonna fly" helyett, és az összes helyen, ahol 'I' lett volna, 'we'-t mondott :,) Én komolyan mondom, ennyire még senki sikerének nem örültem semmi ilyen versenyen. De ő tényleg megérdemli, és van egy üzenete, amit jó lenne, ha az eszes emberek *próbál nem nézni senkire de nem jön össze* is fel tudnának fogni, akik ilyenekkel vagdalóznak, hogy "na majd jövőre kiküldjük ezt meg ezt és szakállat festünk rá és akkor mi nyerünk" és társai... Nagy fájdalom lenne hagyni, hogy mások örüljenek? //főleg, hogy padtársam az orrom előtt ott pattogott, hogy mekkora köcsögök, akik bántják, twitteren meg nyíltan kiírta hogy szerinte közrejátszott a győzelmében az, hogy "na. szóval értitek", meg eléggé benne van ebben a "valakit nőnek öltöztetünk és megnyerjük vele jövőre az Eurovíziót" dologban is... szép ._.//
És akkor így éjjel kettő körülre már félig-meddig abbahagytam a sírást... vagy legalábbis addig, amíg ezt írtam. Szerintem utána hátradőlök, végiggondolom, és megint bőgök egy sort. De egyszerűen annyira örülök neki asdfghjkl
Amúgy fogalmam sincs, ezzel mennyire polgárpukkasztok, de nem is érdekel. Akinek nem tetszik, ne nézze.
A második képért köszönet a Google-nek
A címért pedig köszönet Conchita Wurstnak és Ausztriának~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése