Timber

Most valamiért nagyon rákattantam erre a számra, ne kérdezzétek. Lehet azért, mert régen Kesha meg Pitbull is nagy kedvencem volt.

 

 Reggel egyébként a tegnapi közös megegyezés után nagy nehezen mégis szoknyát vettem - hajjaj, pedig de csábító volt a fekete farmerom... -, és mivel ilyen tök menő magasderekú harang alakú farmerszoknya (zsebes ♥), a legtöbb póló rettentő idiótán néz ki vele. Tehát ujjatlan inget vettem, az alját betűrtem, egyébként meg ilyen buggyosnak hagytam meg, és... asszem most már tudom, milyen érzés ebben a tipikus nagyoncsajosnagyontinis öltözetben lenni egész nap. Mert ez teljesen olyan volt. És büszkén állíthatom, hogy ha nem vettem volna futógatyát a szoknya alá, gyűlöltem volna - de így ülhettem olyan pasisan, ahogy csak akartam, és ültem is. Meg mondjuk annyi előnye van annak, hogy egy fiút sem érdeklek, hogy szerintem simán anélkül is csinálhattam volna ezt, mert egyszer sem nézett oda senki sem, akkor sem amikor törökülésbe vágódtam xD Na meg napközben sikeresen rájöttem, hogy ja, amúgy az ingem átlátszó, de ez sem érdekelt senkit. (egyébként a fenti képen csak azért van hátradobva a hajam, hogy a szegecsek látsszanak, nem mutogatni akartam a fehérneműm.)
 Amúgy amint beértem az osztályba, Von közölte, hogy valakinek rohadtul naptejszaga van, mire büszkén felemeltem a kezem, hogy igen, az megint én vagyok. //50-es naptejjel kenem magam reggelente... az más kérdés, hogy délután hazafelé Gógi közölte, hogy még mindig nagyon érezni// Aztán... a nap hátralevő része elég unalmas volt, azt leszámítva, hogy Gógi visszakapta az osztálykirándulásról megmaradt nutelláját, és kanál híján leálltunk toll, ceruza, illetve rotringhegy tartó végével enni. Meg befejeztük a Pi életét is, amit egyszer régebben kezdtünk el médián... hát, az a film beteg. Nem tudom, komolyan kéne-e venni, nekem nem ment, de legalább jókat röhögtem. Meg lezártak irodalomból meg nyelvtanból ötösre, osztályfőnökin voltunk fagyizni a megmaradt osztálypénzből, a hatodik óránk meg elmaradt.

 Aztán amint hazaértem, feljöttem a szobámba, ledobtam a táskám, elfeküdtem a padlón, hogy na majd az lehűt, erre... elaludtam ott. Pedig nem voltam álmos, csak csukva voltak a spaletták, szóval sötét volt, kényelmesen el voltam helyezkedve, és bealudtam. Aztán egy negyed óra múlva felmásztam az ágyra, ahol tovább aludtam, és anya keltett fel fél ötkor, amikor hazaért. Kiröhögött, hogy délután alszok, aztán rájöttünk, hogy azért, mert elnyom a meleg - amiben van valami, mert eleve szörnyen viselem, hát még ha sötét van és el is fekszek, totál álmosító. Nem sokkal rá Gógi felhívott, hogy megyek-e zumbázni, ahová őszintén szívesen mentem volna, de attól tartottam, hogy rosszul leszek vagy elájulok, mert az ötven fokban ugrálást nem hiszem, hogy bírtam volna úgy, hogy értelmes kaját nem is ettem egész nap, úgyhogy végül lemondtam. És akkor azóta random teszteket töltögetek, szerepezek, zenét hallgatok és megsülök.
A kutyás képért köszönet a Google-nek, haláli aranyos.