Boulevard of Broken Dreams

Imádom a Green Day-t, viszont ez a cím rohadtul nem passzol - ugh, legalábbis remélem. Meg eleve, gondolkoztam rajta, hogy próbálok inkább én címeket adni, úgy egyszerűbb visszakeresni is, meg minden.

 Igen, tudom, kimaradt pár nap - ez azért van, mert ha egy napig nem írok, megbomlik a sor, és utána már másnap sem tudom rávenni magam, hogy írjak. De tegnap viszont Dénes (lassan követni se tudjátok... tehát Saku) noszogatott, hogy írjak, szóval amíg válaszra várok szerepben, gondoltam, tényleg írkálok valamit.

 Tehát. Még aznap, mikor legutóbb írtam, pár órával később ide is értek az első vendégek, velük beszélgettem pár órát, aztán feljöttem a szobámba, mert eléggé kezdtek áttérni a belsős viccekre anyáékkal, illetve egyre többet beszéltek oroszul (az egyikük ukrán, apa meg beszél oroszul... ők elvannak, senki nem érti, miről van szó, de ők elvannak.), úgyhogy asszem ezzel jobban jártam.

 Másnap anya keltett valamikor reggel, lementem kakaót inni, aztán nem sokkal később jöhettem is vissza öltözni, mire meg azzal végeztem, ideértek a vendégek, és utána indulhattunk is a suliba. Odafelé anya erősködött, hogy álljunk meg a virágosnál, én meg majd ofő ajándékával elsétálok a suliba - aha, ja, csak ofő totál kiszúrta volna nálam a baszott nagy szatyrot (egyébként valami díszes tálca volt), de aztán egy rövid vita után mégis hozzám került, úgyhogy kissé idegesen indultam el, de szerencsére még a virágos parkolójában összefutottam Vonnal meg a családjával, akiknél az ajándék többi része volt, és így annyira nem voltam feltűnő. Yay.

Ez a sérült pad itt legelöl az enyém, ki másé lenne... x'D Amúgy ami az oldalán pattant le, az azért van, mert Gógi egyszer nekilökött egy másik padot, a sarka meg ott csapódott bele, úgyhogy lett egy ujjnyi mélyedés, meg lepattant a felső izéje (kb öt centin múlott, hogy nem a bordámat találja el o.o); ami meg a sarkán van, az... nos, arra már én sem emlékszem hogy került oda xD Továbbá az én térfelemen van belekarcolva (körzővel, matekon, mert unalom volt) egy NIGHTWISH felirat, Rami térfelén meg egy BTW, azaz ByTheWay. Vigyáztunk a padra, tényleg. És akkor a falat még nem láttátok... (Raminak van valami gumilabdája, a tolltartójában tartotta és a ceruzái összefogták, mindig azt pattogtattam a padról a falra, és szép kis fekete nyomokat hagyott a fehér festéken... ofő egyszer lebaszott érte. Következő szünetben folytattam.)

 Odaérve lepakoltunk egy padra a folyosón, aztán vagy öten álltunk előtte sorfalat, hogy ha ofő ki is jönne a szemben lévő tanáriból (természetesen másik padot nem találtunk a pakolási célra, pedig legalább öt másik van csak a földszinten), ne vegye észre. Ezalatt beszélgettem pár //volt// osztálytárssal, aztán odaért mindenki, úgyhogy elkezdtük odaadni a virágokat a tanároknak, utána meg végre ofő is megkapta, a színjátszótól meg az osztálytól valót is. Ezután mentünk fel a terembe - régebben azt hittem, már itt sírni fogok, de hiába, hogy szép lett, kicsit sem hatott meg. Röhögtünk és hülyültünk, mint mindig, mintha csak simán egy tanítási napra jöttünk volna be... Végül aztán felvettük a virágot meg a tarisznyát, és elindultunk a lépcsőhöz; tradicionálisan annak a tetején kezd énekelni a ballagó osztály, és a kinti kézipályáig úgy vonulnak, egy fiú-egy lány egymásba karolva. Ebben csak az volt a poén, hogy a sor végén álló csaj telefonja pont akkor szólalt meg, amikor elindultunk - és felvette. Úgyhogy mi énekeltünk, ő meg dühösen ordibált mögöttünk. Vicces volt.

Az a neonrózsaszín volt az enyém, kéket szerettem volna, de hát ezt kaptam xD

 Kiérve a pályára egyből jött a Himnusz, aztán a hetedikesek verse, majd a beszéde, aztán egyik osztálytársnőm verse, és utána az én beszédem (remélem ha már ennyit kínlódtam hogy értelmesen beszéljek, emlékezni is fognak rám, hogy jéé, én mondtam a beszédet...), utána igazgatónő beszéde, blabla, egy ballagást szerintem senkinek nem kell bemutatnom. A végén a lufik eleresztése mondjuk vicces volt, mindenki megkapta őket, egy alsós tanárnő külön figyelmeztetett, hogy kívánjunk is, aztán háromra elengedtük, és... szerintem mi vagyunk az első osztály, akiknek az összes lufiját befújta a szél az (egyébként a képen is látható) erdőbe, és fenn akadtak a fán. Mi röhögtünk, volt, aki csodálkozva nézte, de lényegében engem nem lepett meg, csak mi lehetünk ilyen szerencsések...

 Itthon unokatesós-nagyszülős-ukránismerősésaférjés bulit csaptunk (értsd: bazinagy evészet, rosszul is lettem), aztán estére, mikor unokatesóimat leszámítva mindenki hazament, felköltöztünk a nappaliba csoportos gépezni. Elég sokat tárgyaltunk SnK-ról, merthogy ők is megnézték, miután pár hónapja beajánlottam nekik, el is neveztek Levinek (tök alaptalanul, Levi így is 3 centivel magasabb nálam, pff, nem értem ezt a logikát). Én közben próbáltam szerepezni... jótanács, két kíváncsi tizenkét évessel egy szobában, akiknek a pornóba talán nem kéne beleolvasnia, ne próbálkozzatok. Nem fog menni.

 Másnap elvittem őket fagyizni - és közben megtanultam, hogy városiakkal nem szabad hat kilométert gyalogoltatni, mert meg akarnak majd halni. Pedig egyszerre csak három kilométer volt. Igaz, hogy kb. 50 fokban, de akkor is... vagy nekem ez már csak megszokás? De szóval nekem sikerült meginni fél liter jégkását (Dean, ne nézz! xD), unokatesóimra nem emlékszem, mit vettek végül, de na. Hazafelé találkoztunk egy volt osztálytárssal, itthon meg folytattuk a maratoni gépezést, meg rajzoltunk.

 Kedden voltam fogorvosnál, csütörtökön meg évzáró volt, amire rekordot futottam, ugyanis olyan szoknyában, ami kishíján leesett rólam (szerintem a blúzom fogta oda...), topánkában és rohadt melegben 16 perc alatt "sétáltam" le a három kilométert, úgy, hogy közben ebédet is ettem. Egy sajtos levelestésztás valamit. Utána meg elmentünk fagyizni, és... megint ittam négy deci jégkását. Én már komolyan ezen élek...

 Pénteken egy javarészt volt osztályból meg egy "külsős ismerősből" összekovácsolódott csapattal elindultunk felfedezni a "hegyet"... megint. De amúgy kurva jól elszórakoztunk, remélem, máskor is megyünk még ♥ *w*

 Aztán szombaton úgy esett, hogy levendula fesztiválozunk Tihanyban mamám szülinapja alkalmából. Hát, engem különösebben nem kötött le, azután, hogy hétkor aludtam el és nyolckor keltem, sok életkedvem nem volt, úgyhogy én lettem a család feketebáránya. Megint. Főleg azután, hogy bárhol akartam enni valamit, a fantasztikus szervezésnek hála egyiknél sem volt áram ._. Úgyhogy végül egy cukrászdába ültünk be, ahol sikeresen hozzájutottam egy szelet Sacher tortához... nem kellett volna, utána órákig émelyegtem. Sebaj, hazafelé Füreden ettem sült krumplit meg kovászos uborkát, ittam bort, itthon meg bezabáltam egy kiflit tejföllel, szóval rosszabb már tényleg nem lehetett volna, de legalább éhes nem maradtam.

 Vasárnap majdhogynem este keltem... na jó, tényleg este, fél hét körül :'D De csak mert előtte nap egy órát aludtam, egész nap mászkáltam, aztán utána még hatkor feküdtem le, szóval van mentségem! Utána ettem, és azon kívül semmit nem csináltam. És azóta sem csinálok. Mert igen, jól látod, fél kilenc van, és még mindig fenn vagyok. Dee az utolsó ember, akivel beszélgettem, most hagyott itt, szóval szerintem én is megyek. Jóéjt, vagy mit.

A képek nem az enyémek, a ballagásról valók Facebookról vannak, az embereket leszedtem róluk, remélem, sehol nem látszanak már o-o

A másik kettő meg random google-s kép.