2014. június 12., csütörtök

Dammit

Mert ha már Angels & Airwaves, miért is ne szoknánk rá a Blink-182-re is.
 A napomat sikerült érdekesen kezdeni azzal, hogy egy órával később keltem a tervezettnél, úgyhogy anya rendesen le is cseszett érte - de úgy tűnt, nincs baj, mert megígérte, hogy elvisz kocsival. Ezért hát nyugis tempóban elkezdtem öltözködni és bepakolni a táskámat (tök fölöslegesen, egyébként, már nem is igazán kell semmi), majd közvetlen indulás előtt kiderült, hogy lemerült a kocsi akkuja. Ha mamám nem figyelmeztet, hogy ja, amúgy van eggyel későbbi busz is, képes lettem volna ezek után három kilométert rohanni az iskoláig, de így szerencsére megúsztam.
 Első órában ofő meghallgatta a beszédemet, aztán 10 körül elpróbáltuk a ballagást, utána meg megint elvitt minket fagyizni. Von ma ment műkörmöshöz, egyre volt időpontja, de mivel az ötödik óránkat megint elengedték, dél előtt végeztünk, szóval meghívtam a lányokat (mármint őt, meg még Gógit meg Ramit) jégkásázni, utána meg leültünk az erdőben, és ott próbáltuk elütni az időt. Háromnegyed egy körül aztán elindultunk, ők hárman elmentek a műkörmöshöz, én meg - lévén, hogy egész héten erről pofáztak előttem de egyszer sem kérdezték meg hogy én is akarok-e jönni (mondjuk nem is mentem volna, elég belőlük a suliban töltött idő) - haza. Járhattam tőlük kb száz méterre, éppen az úton mentem át, amikor körülnézés közben észrevettem Ramit és Gógit, hogy integetnek, úgyhogy az út közepéről fordultam vissza, szerencsétlen arra jövő kocsisra meg gondolom a frászt hoztam - mondjuk már eleve azzal, hogy azután nézek körül hogy elindultam... Kérdeztem, hogy mi van, erre mondták, hogy nem engedték be őket, mert kevés a hely... Na, így tessék nekem pofázni!
 Aztán hazaértem olyan negyed kettő körül, és azóta csak a szokásos - semmit nem csinálok. Igazán produktív élőlény vagyok, nem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése