Some Nights

 Mert ez sem éppen az én műfajom, de szeretem ezt a számot u.u Ééés mert megint illik. De csak egy kicsit.
 Most egyébként baromira nincs mit mondanom, de gondoltam, írok még egyszer, mielőtt két hétre eltűnök. Vagyis hát szombat este lehet beesek még egyszer, de szerintem csak Dénes blogjára linkelgetek majd, mert időm se lenne leírni mindent, meg türelmem se, meg a memóriám is szar, de ő tök jól meg szokta írni, úgyhogy olvassátok inkább azt xD Merthogy ez úgy lesz, hogy holnap reggel indulunk hozzájuk, délelőtt érünk oda, és szombatig ott is leszek *3* Aztán aznap jövök haza, szerintem hullafáradtan egyből kifekszek, vasárnap meg - gondolom már délelőtt - visznek le a Balatonra papámékhoz, ahol eltöltök még egy teljes hetet, következő vasárnapig. Aznap este szerintem megint kidőlök, úgyhogy akkor se várjatok majd sokat, aztán hétfőn jó szokásomhoz hűen estig alszok, utána éjszakázok, szerdán meg egyáltalán nem alszok, hogy csütörtök este le tudjak feküdni, úgyhogy akkor max valami hullafáradt agymenésre számíthattok. Aztán péntek-szombat-vasárnap meg.... megint vicces lesz, de ez már nagyon a jövő zenéje~ (de költői volt), majdnem egy hónappal előre járok :'D Szóval ja. Most lesznek kimaradozások, de egyszer ígérem, összekapom magam, és bepótolgatom.

 Más. Tegnap este megkaptam az új telefonomat - végre kinéztem egyet, már több, mint egy hónapja apum régi telefonját használtam kölcsöntelónak, mert az enyém egy szép napon fogta magát és meghalt (egy ideig egyáltalán nem volt telefonom, én teljesen felszabadultnak éreztem magam, anyáék meg halálra aggódták magukat, mikor minden elérhetőség nélkül este tízkor estem haza, de hát na, c'est la vie). LG L70, egyébként, ilyen fehér, mint a képen, és így, hogy csomagot váltottunk meg ilyen-olyan dolgok összejöttek, baromi olcsón megkaptuk. Szokatlan, hogy ilyen rohadt nagy, de igazából tök jó nyomkodni, én már most nagyon szeretem *w* Úgyhogy bátran tudom ajánlani bárkinek, szerintem jó döntés volt :D
 És a cím meg azért illik, mert "néha" elég jól sikerül éjszakázni és reggelig beszélgetni, vagy csak úgy ellenni - ma reggel kilenckor aludtam el, egyáltalán nem is akartam aludni, hogy este tudjak, de elfeküdtem, és elálmosodtam, szóval aludtam. Nagyjából négy órát. És az a legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem vagyok álmos, és rohadt biztos vagyok benne, hogy este sem fogok tudni aludni x'D De legalább elhülyültünk Minnie-vel.
 Este még lehet benézek egyszer, ha már van új telefonom, ergo rendes kamerám is, pár rajzot lehet felrakok majd... meglátjuk. Ha nem írnék már addig, akkor további jó nyarat mindenkinek ^^
Kép szokás szerint Google-ből
A szám meg Fun

Primadonna

Marina and the Diamonds, és fogalmam sincs, miért hallgatom ezt, rohadtul nem az én műfajom xD De nembaj, na. (főleg hogy valamennyire még illik is rám :'D)
 Amúgy próbálok sietni az írással, fél órán belül (vagyis abban a pillanatban, amikor írtam, még fél óra volt) kezdődik az a meccs, amit baromira várok és ha törik ha szakad de nézni fogom, mert asdfghjgfdsf. Ha már a spanyolok kiestek, legalább a másik nagy kedvenceim jussanak már tovább .-. Bár Amerikának kifejezetten örültem - mondjuk ott Ghánát is szerettem, meg Portugáliát, úgyhogy elég szarul hozták össze, mindegyikük nem juthatott tovább. Mielőtt valakinek baja lenne velem, nem utálom a németeket, egyszerűen csak foci szempontjából úgy semlegesek, meg olyan csoportba kerültek, ahol a másik hármat viszont tényleg szeretem, úgyhogy... >.<

 Na de. Most nem ez a lényeg, főleg, hogy elméletileg sietek. Ma direkt korán lefeküdtem (apa délután szóba is hozta, lol) - jó, kettőkor, na -, mert háromtól fél ötig tök egyedül voltam itthon, és tegnap az egyik barátnőmmel való beszélgetés után kedvem lett cosplayben videózni omeglén. Szóval, mivel korán lefeküdtem, és most kivételesen csak fél óra volt, mire elaludtam, negyed három körül már vígan fenn voltam, és kihasználva, hogy úgyis mindenki azt hiszi, hogy alszok, magamra is kaptam a cosplayt, meg behelyezkedtem a New York-os nagy poszterem elé, csak hogy stílusos legyen, tudjátok. Aztán, gondolva a blogra is, mielőtt felmentem omeglére (és szenvedtem egy sort a kamerával, ami sehogy nem akart bekapcsolni), csináltam pár képet, ezekből a felvállalhatóbbak itt vannak fenn.
 És ezután jött a jó buli, merthogy az első, akivel találkoztam (azután, hogy a legeslegelsőt röhögve kinyomtam, mielőtt bekapcsolt volna a kamera - egyébként egy szőke, napszemüveges gyerek volt, vödörrel a fején, és éppen pirítóst zabált, valahol tuti láttam már, de meg nem mondanám, ki volt az), közben facebookon kamerázott egy barátnőjével, és mivel az omegle nem képes úgy működtetni a kamerát, hogy közben máshol is használod, így őt nem láttam, a hang meg szar volt, de vicces volt. Egyébként Olaszország-cosplayes, sajnáltam hogy nem láttam, ő volt az egyetlen cp-s, akivel találkoztam :(
 Utána jött valami random gyerek, norvég volt, ő meg is adta a skype nevét - szegénynek megígértem, hogy felveszem pár óra múlva, és akkor tudunk beszélgetni; azóta se tettem meg, hajjaj, na majd a meccs után >.< -, vele elbeszélgettünk egy ideig, ő jófej volt :D És mint kiderült, Oroszország cosplayer illetve roleplayer, úgyhogy őt tényleg fel kell venni.
 Aztán... aztán megint összefutottam a vödrös csávóval. Mondjuk akkor beszéltünk először, röviden és tömören irigykedtem egy sort a kajájára, hamburgert hiányoltam, aztán leléptünk.
 És akkor megint találkoztam egy csajjal, aki eléggé úgy nézett ki, mint aki akkor kelt, lol. Vele nem beszéltem sokat, küldözgettünk egymásnak egy rakat szivecskét, aztán további emberek keresésére hivatkozva leléptem.
 Ezután találkoztam egy másik csajjal, vele cosplayről beszélgettünk egy negyed órát, nagyjából, aztán neki mennie kellett, úgyhogy elköszöntünk, de egyébként rendes volt.
 Utána, nem hiszitek el, megint a vödrös gyerekkel találkoztam, akkor már csak összeröhögtünk, megjegyeztem, hogy látom sok kajája van (mert még akkor is evett, egy órával később xD), aztán léptünk is.
 És akkor már bőven elmúlt három óra, úgyhogy gondoltam egy utolsó próbálkozásnak még keresek valakit, akkor már tök random dobott be egy egyébként huszonhat éves pasit, aki enyhén szólva megijesztett... elmagyaráztam neki, hogy amúgy azért vagyok ilyen fura, mert cosplayben vagyok, de szerintem ő nem pont engem keresett, meg én sem őt, és már éppen lépni készültem, erre elkezdett a karakterről meg a zászlóról kérdezgetni, utána meghalt a mikrofonja, úgyhogy írásban beszéltünk tovább, és hiába, hogy egy kicsit fura volt így, egy jó tíz percet beszélgettem azért vele is.
 Közben amúgy rohadt sokszor dobált be random embereket, a legjobb egy meglehetősen dús mellszőrzettel rendelkező, kék törülközőbe csavart pasi volt, aki ilyen tipikus "draw me like one of your french girls" pózban feküdt a padlószőnyegen.... nos, vele nem beszélgettem. De azért jót röhögtem rajta :D
 És mivel anya nemsokára hazaért, és nem akartam, hogy cp-ben lásson és kérdezgetni kezdjen, gyorsan leléptem, meg visszaöltöztem itthoniba, és éppen, hogy elraktam az utolsó cuccot is a helyére, amikor megjött, úgyhogy jól időzítettem xD

 Este aztán kipróbáltuk a tegnap vett szakét... hát, anyáék azt hitték, ez pálinka, úgyhogy eléggé meglepődtek, mikor közöltem, hogy nem, amúgy rizsbor - de aztán ők is rájöttek, mikor érezték, hogy nem egy 60%-os alkoholtartalmú xD Mondjuk eleve tiszta borszaga volt, úgyhogy én nem csodálkoztam. Összességében amúgy nem pont ilyenre számítottam, de igazából nem rossz; csak az volt a fura, hogy nem éreztem a torkomon... lehet túlságosan megszoktam a vodkát? XD
 És az első pár percről így is lemaradtam - baszki, hogy tudok ennyi ideig blogolni?!

Devil is a Loser

 Mert bocs, de én jobban szeretem a Lordit, mint Lorde-t (hahah, a spellcheck ezt alá is húzta, Lordit meg nem ♥). Meg ez a cím valamelyest megint illik - ne tessék szó szerint venni, nem úgy (főleg nem ha folytatod is magadban a szöveget) xD

Ja, öh... szerencsétlennel nem tudom, mi lett x'D Random buzinak indult //nézzé' má' rá, egy ilyen hogy ne lenne buzi//, aztán színezésnél valahogy kezdett Yukinére hasonlítani... nem, nem ő az. Vagy legalábbis nem ő akart lenni xD A válla kitört, meg spárgázik, de hát na, éjjel háromkor mit akarsz má' tőlem.

 Khm. Tehát. Elnézést, ma azt hiszem értelmeset nem fogok tudni mondani, kicsit fáradt az agyam, lévén, hogy háromkor le akartam feküdni, de csak ötkor sikerült (közben leálltam rajzolni //itt fenn látható e//, meg valaki rám írt ffnet-en, hogy nem akarok-e egy Bori ficet írni - ez mind szép és jó, csak éppen ha nem tűnt fel neki, legalább másfél éve, hogy utoljára azzal foglalkoztam...), utána meg még két órát forgolódtam, kínomban leálltam tornázni, párnát fejelgetni, aztán fél hétkor már annyira világos volt, hogy befúrtam a fejem a párna alá, arra ráhúztam a takarót, és... szenvedtem ott kb öt percet, aztán rájöttem, hogy nem kapok levegőt, úgyhogy kimásztam tovább fetrengeni, így tehát reggel hét körül sikerült elaludnom. Ja, amúgy nyolckor keltem - volna, de anya volt olyan jószívű, hogy felajánlotta, hogy alhatok még egy órát, tehát végül kilenckor keltem. Yay.

Milyen jó kis kézreferencia képeket posztolok ma, nem?

 Akkor aztán nagy nehezen felöltöztem valami beiratkozáshoz megfelelő öltözetbe - ami nem melegítő, picsagatya, illetve pizsama; tehát maradt a szokásos farmer-tornacipő-ing kombó, egyedüli kivétel, hogy fehér inget vettem, azt a szegecseset, tudjátok. Meg az SnK-s nyakláncomat (fenn látható), mondom ha már új osztály, hátha valaki kiszúrja, hogy ja, amúgy itt egy animés. Aztán kocsiba ültünk, odafelé zenét hallgattam, mint mindig, a suliban meg egyből besegített egy bácsi, hogy na akkor merre, úgyhogy végül nem égettük magunkat, hogy nem találjuk a termet. Adtak egy rakat papírt, aztán kitöltöttünk egy rakat papírt, aztán odaadták a sálat, aztán elküldtek a védőnőhöz leadni egy rakat papírt, utána meg visszaküldtek a földszintre, hogy menjünk a matrózblúzért. Elég hosszú sor volt, lassan is haladt, de kivételesen egész el tudtam beszélgetni anyával, nem veszekedtünk, úgyhogy annyira nem volt vészes. Aztán mint a legvégén kiderült, a sorban mögöttem végig egy textiles csoporttárs volt, csak éppen nem ismertük fel egymást. Segond. A próbálós teremben egyébként a nő volt a kedvencem, kérdezte ki vagyok, melyik osztály, melyik szak, kipipálta, hogy fizettünk, aztán hívott próbálni, ameddig meg vettem le az ingemet, egyszerűen közölte, hogy "Te S-es méret vagy, de kezdjünk egy M-essel, aztán ha nagyon nem jó, cserélünk" :'D Ezzel enyhén meglepett, főleg, hogy azt hittem, legalább M-es a sima nem-kell-öt-évig-jónak-lennie-ennek-a-ruhának méretem is, de hát ha nem, akkor boldogság van.

Basszus, ránézek és éhes leszek, pedig ma már telezabáltam magam belőle T_T

 Mikor a beiratkozást lerendeztünk, bementünk a plázába, ahol ma harmadszorra is összefutottunk Vonékkal, de nem beszélgettünk sokáig, mindketten másik irányba mentünk. Én ott végül egy XXL-es direkt-túl-nagy fekete kötött pulcsival gyarapodtam (igen, júniusban... de hát ezer forint volt, na!), meg egy adag makival az ázsiai kajáldában... Hát, rohadt nagyot csalódtam :( Eddig sem ez volt a legjobb minőség, de hát dobozolt meg minden, nyilván nem egy conos vagy drága éttermes, de eddig még egész finom is volt - erre most nem, hogy emelték az árát, de szinte teljesen kispórolták belőle a gyömbért, komolyan alig adtak egy falatnyit is, másrészről meg a szusinak se volt éppen jó íze... .-. Pedig már annyira vártam, hogy na, ma városba megyek, eszek szusit, de asszem ezt hanyagolni is fogom, mert rohadt sokat romlott a minősége, és akkor már inkább eszek egy évben három-négyszer, ha conon vagyok vagy olyan étteremben, mert a rossz szusit nem éri meg megvenni 3: Igaz, hogy kilenc ilyen kis bigyót adnak, de akkor sem, na.

Ha van eargasm, illetve a Nightwish-fandomban Floorgasm, akkor a textilekre mit mondanak?

 Ezután voltunk egy Hádában, illetve a pláza alatti piacon (ettem egy szelet almáspitét :DD vagyis csak egy felet, a többivel már nem bírtam xD), aztán a teszkóban, utána meg mentünk anyagot venni a szoknyához. Egész egyszerűen ment - hála az égnek -, úgyhogy azt már csak varrni kell, és anyával megegyeztünk, hogy inkább valami pulcsiszerűt eszkábálunk, mert a bőrdzseki rohadt drága, varrni meg nehéz, úgyhogy marad a baseballos pulcsi fazon, barnából, szőrmegallérral, mintákkal. Szerintem ez egyszerűbb lesz. Netről rendelgetni meg nem akarok, az úgy nem buli xD

 Utána még voltunk egy Sparban meg egy Lidlben, anya fagyizni is akart, de hát a fagyizó zárva volt, úgyhogy az kimaradt. És akkor hazajöttünk, azóta meg punnyadok, illetve blogolok.

 És hogy akkor a cím miért is illik valamennyire? Van egy drágalátos barátnőm (mondjuk kezdek benne kételkedni, hogy tényleg az...), akit már emlegettem eddig is, de inkább használok rá álnevet, mielőtt megtalálja x"D Bár szerintem úgyis rá fogtok jönni, kiről van szó, de na, jobb a "tisztesség". Tehát. Vele egyébként általánosban mindenki kivételezett, mindig ő volt a legjobb mindenben, akkor is ha nem - volt már "pár" alkalom, hogy bizonyítottam, hogy én vagyok a jobb, csak hát úgy esett, hogy mindenki telibefosta. Erre beiratkozáson a papíron nem azt látom, hogy meg van csillagozva a neve? :D Meg amúgy is, elég sokszor volt róla szó tanárok között, úgyhogy ha nem a szakváltós mizéria miatt volt, akkor valaki voltigazgatóakinagyonimádta közbeszólt, hogy ja, ő tök jó, kiváló, tökéletes, etc. etc. Anya szerintem jobban felkapta rajta a vizet, engem annyira nem zavart, egyrészt, mert öt év alatt volt alkalmam hozzászokni, hogy ha nem rendezek olyan jelenetet, mint egyszer negyedikben (akkor ofő lebaszott olyanért, amit meg sem tettem, mire felálltam és elkezdtem vele kiabálni... hát, meglepődött, de nekem adott igazat :D), akkor semmi esélye, hogy belátják, hogy nekem van igazam/én vagyok a jobb - másrészt meg ismerem magamat annyira, hogy tudjam, ha valamit el akarok érni, akkor el is érem. Hát, most van célom bőven, és el is fogom érni, még ha vért izzadok is. Nem azért, hogy őt lenyomjam - úgyis tudom, hogy ha nagyon akarom, meg tudom tenni, bizonyítottam már elégszer -, egyszerűen csak azért, mert jó lenne koleszba kerülni öt év múlva, ahhoz meg kell egy átlagot produkálni x"D Szóval ja. Szabad értelmezésben illik a cím. Csak ő nem a kurvám.

A szusis meg a boltos kép Google-ből van.

Hello Sleepwalkers

 Hát, nagyjából harmadik nekifutásra ma hajnalban végre végignéztem a Noragamit - nem tudom, miért csak most sikerült, egyébként baromi jó volt, imádtam *w* Valamikor még az eredeti adás eleje felé kezdtem el, aztán közbejött a felvételi, aztán a másik felvételi, és utána meg elmaradozgatott a nézése. De most sikerült, és az openingjébe is beleszerelmesedtem, úgyhogy úgy döntöttem, ezt meg kell még hallgatni párszor xD (kövezzetek meg, de Yato és Yukine szerintem tökre összeillik.) A fandomot meg már most imádom. Amúgy Lina (Slayers) óta szerintem Hiyori az első olyan női főszereplő, akit még szeretek is - na jó, Ryuko-t (Kill la Kill) leszámítva -, úgyhogy ezt az egészet nagyon eltalálták. Női főszereplő téren rohadt válogatós vagyok, nehéz olyat találni akit bírok, valami nagyonidegesítő hibát mindig találok bennük :'D

 És ezen kívül mást asszem nem tudok írni. Merthogy a legutóbbi bejegyzésem óta tényleg semmit nem csináltam, palette challenge-em volt kettő Vonnal, azokra rajzolgattam, meg szerepeztem, de említésre méltó nem történt. Illetve délután betámadtam anyát meg mamát, hogy kerítsünk már rakott szoknya szabásmintát, mert elég szarul állok a cp-vel - dzsekit még mindig nem tudom, honnan szerezzek, lehetőleg olcsón .-. Szóval azzal szöszmötöltünk, felpróbáltam a nadrágjaimat, és rájöttem, hogy nagyjából a háromnegyede már annyira nagy rám, hogy hordani sem tudom; a maradékot vagy nemrég vettük, vagy övvel még hordható :'D De holnap beiratkozás, illetve anyával elmegyünk anyagot nézni a szoknyához, meg dzsekit keresni... ugh, remélem találunk >.< A csizma így is alternatív megoldás, sokkal világosabb, és nem is ér térdig, de legalább fűzős xD Aztán majd újítok. Egyszer. A lényeg, hogy mostanra meglegyek, hajjaj ._.

Az első kép tumblr-es (gondolom nem meglepő), a második meg Google-ből van.

Boulevard of Broken Dreams

Imádom a Green Day-t, viszont ez a cím rohadtul nem passzol - ugh, legalábbis remélem. Meg eleve, gondolkoztam rajta, hogy próbálok inkább én címeket adni, úgy egyszerűbb visszakeresni is, meg minden.

 Igen, tudom, kimaradt pár nap - ez azért van, mert ha egy napig nem írok, megbomlik a sor, és utána már másnap sem tudom rávenni magam, hogy írjak. De tegnap viszont Dénes (lassan követni se tudjátok... tehát Saku) noszogatott, hogy írjak, szóval amíg válaszra várok szerepben, gondoltam, tényleg írkálok valamit.

 Tehát. Még aznap, mikor legutóbb írtam, pár órával később ide is értek az első vendégek, velük beszélgettem pár órát, aztán feljöttem a szobámba, mert eléggé kezdtek áttérni a belsős viccekre anyáékkal, illetve egyre többet beszéltek oroszul (az egyikük ukrán, apa meg beszél oroszul... ők elvannak, senki nem érti, miről van szó, de ők elvannak.), úgyhogy asszem ezzel jobban jártam.

 Másnap anya keltett valamikor reggel, lementem kakaót inni, aztán nem sokkal később jöhettem is vissza öltözni, mire meg azzal végeztem, ideértek a vendégek, és utána indulhattunk is a suliba. Odafelé anya erősködött, hogy álljunk meg a virágosnál, én meg majd ofő ajándékával elsétálok a suliba - aha, ja, csak ofő totál kiszúrta volna nálam a baszott nagy szatyrot (egyébként valami díszes tálca volt), de aztán egy rövid vita után mégis hozzám került, úgyhogy kissé idegesen indultam el, de szerencsére még a virágos parkolójában összefutottam Vonnal meg a családjával, akiknél az ajándék többi része volt, és így annyira nem voltam feltűnő. Yay.

Ez a sérült pad itt legelöl az enyém, ki másé lenne... x'D Amúgy ami az oldalán pattant le, az azért van, mert Gógi egyszer nekilökött egy másik padot, a sarka meg ott csapódott bele, úgyhogy lett egy ujjnyi mélyedés, meg lepattant a felső izéje (kb öt centin múlott, hogy nem a bordámat találja el o.o); ami meg a sarkán van, az... nos, arra már én sem emlékszem hogy került oda xD Továbbá az én térfelemen van belekarcolva (körzővel, matekon, mert unalom volt) egy NIGHTWISH felirat, Rami térfelén meg egy BTW, azaz ByTheWay. Vigyáztunk a padra, tényleg. És akkor a falat még nem láttátok... (Raminak van valami gumilabdája, a tolltartójában tartotta és a ceruzái összefogták, mindig azt pattogtattam a padról a falra, és szép kis fekete nyomokat hagyott a fehér festéken... ofő egyszer lebaszott érte. Következő szünetben folytattam.)

 Odaérve lepakoltunk egy padra a folyosón, aztán vagy öten álltunk előtte sorfalat, hogy ha ofő ki is jönne a szemben lévő tanáriból (természetesen másik padot nem találtunk a pakolási célra, pedig legalább öt másik van csak a földszinten), ne vegye észre. Ezalatt beszélgettem pár //volt// osztálytárssal, aztán odaért mindenki, úgyhogy elkezdtük odaadni a virágokat a tanároknak, utána meg végre ofő is megkapta, a színjátszótól meg az osztálytól valót is. Ezután mentünk fel a terembe - régebben azt hittem, már itt sírni fogok, de hiába, hogy szép lett, kicsit sem hatott meg. Röhögtünk és hülyültünk, mint mindig, mintha csak simán egy tanítási napra jöttünk volna be... Végül aztán felvettük a virágot meg a tarisznyát, és elindultunk a lépcsőhöz; tradicionálisan annak a tetején kezd énekelni a ballagó osztály, és a kinti kézipályáig úgy vonulnak, egy fiú-egy lány egymásba karolva. Ebben csak az volt a poén, hogy a sor végén álló csaj telefonja pont akkor szólalt meg, amikor elindultunk - és felvette. Úgyhogy mi énekeltünk, ő meg dühösen ordibált mögöttünk. Vicces volt.

Az a neonrózsaszín volt az enyém, kéket szerettem volna, de hát ezt kaptam xD

 Kiérve a pályára egyből jött a Himnusz, aztán a hetedikesek verse, majd a beszéde, aztán egyik osztálytársnőm verse, és utána az én beszédem (remélem ha már ennyit kínlódtam hogy értelmesen beszéljek, emlékezni is fognak rám, hogy jéé, én mondtam a beszédet...), utána igazgatónő beszéde, blabla, egy ballagást szerintem senkinek nem kell bemutatnom. A végén a lufik eleresztése mondjuk vicces volt, mindenki megkapta őket, egy alsós tanárnő külön figyelmeztetett, hogy kívánjunk is, aztán háromra elengedtük, és... szerintem mi vagyunk az első osztály, akiknek az összes lufiját befújta a szél az (egyébként a képen is látható) erdőbe, és fenn akadtak a fán. Mi röhögtünk, volt, aki csodálkozva nézte, de lényegében engem nem lepett meg, csak mi lehetünk ilyen szerencsések...

 Itthon unokatesós-nagyszülős-ukránismerősésaférjés bulit csaptunk (értsd: bazinagy evészet, rosszul is lettem), aztán estére, mikor unokatesóimat leszámítva mindenki hazament, felköltöztünk a nappaliba csoportos gépezni. Elég sokat tárgyaltunk SnK-ról, merthogy ők is megnézték, miután pár hónapja beajánlottam nekik, el is neveztek Levinek (tök alaptalanul, Levi így is 3 centivel magasabb nálam, pff, nem értem ezt a logikát). Én közben próbáltam szerepezni... jótanács, két kíváncsi tizenkét évessel egy szobában, akiknek a pornóba talán nem kéne beleolvasnia, ne próbálkozzatok. Nem fog menni.

 Másnap elvittem őket fagyizni - és közben megtanultam, hogy városiakkal nem szabad hat kilométert gyalogoltatni, mert meg akarnak majd halni. Pedig egyszerre csak három kilométer volt. Igaz, hogy kb. 50 fokban, de akkor is... vagy nekem ez már csak megszokás? De szóval nekem sikerült meginni fél liter jégkását (Dean, ne nézz! xD), unokatesóimra nem emlékszem, mit vettek végül, de na. Hazafelé találkoztunk egy volt osztálytárssal, itthon meg folytattuk a maratoni gépezést, meg rajzoltunk.

 Kedden voltam fogorvosnál, csütörtökön meg évzáró volt, amire rekordot futottam, ugyanis olyan szoknyában, ami kishíján leesett rólam (szerintem a blúzom fogta oda...), topánkában és rohadt melegben 16 perc alatt "sétáltam" le a három kilométert, úgy, hogy közben ebédet is ettem. Egy sajtos levelestésztás valamit. Utána meg elmentünk fagyizni, és... megint ittam négy deci jégkását. Én már komolyan ezen élek...

 Pénteken egy javarészt volt osztályból meg egy "külsős ismerősből" összekovácsolódott csapattal elindultunk felfedezni a "hegyet"... megint. De amúgy kurva jól elszórakoztunk, remélem, máskor is megyünk még ♥ *w*

 Aztán szombaton úgy esett, hogy levendula fesztiválozunk Tihanyban mamám szülinapja alkalmából. Hát, engem különösebben nem kötött le, azután, hogy hétkor aludtam el és nyolckor keltem, sok életkedvem nem volt, úgyhogy én lettem a család feketebáránya. Megint. Főleg azután, hogy bárhol akartam enni valamit, a fantasztikus szervezésnek hála egyiknél sem volt áram ._. Úgyhogy végül egy cukrászdába ültünk be, ahol sikeresen hozzájutottam egy szelet Sacher tortához... nem kellett volna, utána órákig émelyegtem. Sebaj, hazafelé Füreden ettem sült krumplit meg kovászos uborkát, ittam bort, itthon meg bezabáltam egy kiflit tejföllel, szóval rosszabb már tényleg nem lehetett volna, de legalább éhes nem maradtam.

 Vasárnap majdhogynem este keltem... na jó, tényleg este, fél hét körül :'D De csak mert előtte nap egy órát aludtam, egész nap mászkáltam, aztán utána még hatkor feküdtem le, szóval van mentségem! Utána ettem, és azon kívül semmit nem csináltam. És azóta sem csinálok. Mert igen, jól látod, fél kilenc van, és még mindig fenn vagyok. Dee az utolsó ember, akivel beszélgettem, most hagyott itt, szóval szerintem én is megyek. Jóéjt, vagy mit.

A képek nem az enyémek, a ballagásról valók Facebookról vannak, az embereket leszedtem róluk, remélem, sehol nem látszanak már o-o

A másik kettő meg random google-s kép.

Secret Crowds

 Megint Angels & Airwaves ♥ (ebből lassan kezdhettek rájönni, hogy ha valamit szeretek, akkor azt betegesen szeretem.)
 Reggel megint csak kínlódtam egy sort mire végre rászántam magam, hogy mégis szoknyát vegyek, aztán elcsesztem legalább negyed órát, mire "feldobtam" a parókát. Igen-igen, bolondballagás. Igaz, hogy csak hárman voltunk benne, de így is iszonyatosan buli volt - oké, rengetegen megbámultak meg kiröhögtek, de pont ez volt a lényege. Az ötödikeseknek és a biosztanárnőnknek kifejezetten tetszett is, áthurcoltak az ő osztályukba és egy csomót kérdezgettek, nekik nagyon bejött a dolog, mi meg jókat röhögtünk. Bár Kármentől megkaptam, hogy amúgy de ronda vagyok szőkén, és komolyan ez kellett az önbizalmamnak, köszönöm, drágám... Ügyesen kurvaanyáztam is neki egyet, remélem, a bátyja nem hallotta, vagy legalábbis nem vette magára xd

  

 Egyszer még elpróbáltuk napközben a ballagást, azon kívül viszont semmit nem csináltunk, órákon felhozták a laptopot a digitáblához és hagyták, hadd nézzünk videókat vagy hallgassunk zenét. Eleinte focit néztünk, aztán délutánra átment abba, hogy Bartost bámultuk egy órán keresztül, míg végül haza nem zavartak. Merthogy ott maradtunk órák után, csak ezért. Értelem tetőfoka. Egyszer egyébként meghallgattuk az Inmate 4859-t is - ki más kérte volna, ha nem én, de na -, meg a Paradise - What About Us-t is ♥
 Hazafelé amúgy valószínűleg alaposan égettem magam parókában, egy bácsi vissza se köszönt, szerintem elmebetegnek nézett xD Itthon meg... hát, nem igazán csináltam eddig semmit, az előbb mostam hajat, és most vizes fejjel várom a vendégeket - póló nélkül, hogy ne ázzon szét. Szóval őszintén remélem, hogy ami beszélgetést most kintről hallok, az nem az ő hangjuk o.o

Dammit

Mert ha már Angels & Airwaves, miért is ne szoknánk rá a Blink-182-re is.
 A napomat sikerült érdekesen kezdeni azzal, hogy egy órával később keltem a tervezettnél, úgyhogy anya rendesen le is cseszett érte - de úgy tűnt, nincs baj, mert megígérte, hogy elvisz kocsival. Ezért hát nyugis tempóban elkezdtem öltözködni és bepakolni a táskámat (tök fölöslegesen, egyébként, már nem is igazán kell semmi), majd közvetlen indulás előtt kiderült, hogy lemerült a kocsi akkuja. Ha mamám nem figyelmeztet, hogy ja, amúgy van eggyel későbbi busz is, képes lettem volna ezek után három kilométert rohanni az iskoláig, de így szerencsére megúsztam.
 Első órában ofő meghallgatta a beszédemet, aztán 10 körül elpróbáltuk a ballagást, utána meg megint elvitt minket fagyizni. Von ma ment műkörmöshöz, egyre volt időpontja, de mivel az ötödik óránkat megint elengedték, dél előtt végeztünk, szóval meghívtam a lányokat (mármint őt, meg még Gógit meg Ramit) jégkásázni, utána meg leültünk az erdőben, és ott próbáltuk elütni az időt. Háromnegyed egy körül aztán elindultunk, ők hárman elmentek a műkörmöshöz, én meg - lévén, hogy egész héten erről pofáztak előttem de egyszer sem kérdezték meg hogy én is akarok-e jönni (mondjuk nem is mentem volna, elég belőlük a suliban töltött idő) - haza. Járhattam tőlük kb száz méterre, éppen az úton mentem át, amikor körülnézés közben észrevettem Ramit és Gógit, hogy integetnek, úgyhogy az út közepéről fordultam vissza, szerencsétlen arra jövő kocsisra meg gondolom a frászt hoztam - mondjuk már eleve azzal, hogy azután nézek körül hogy elindultam... Kérdeztem, hogy mi van, erre mondták, hogy nem engedték be őket, mert kevés a hely... Na, így tessék nekem pofázni!
 Aztán hazaértem olyan negyed kettő körül, és azóta csak a szokásos - semmit nem csinálok. Igazán produktív élőlény vagyok, nem?

Timber

Most valamiért nagyon rákattantam erre a számra, ne kérdezzétek. Lehet azért, mert régen Kesha meg Pitbull is nagy kedvencem volt.

 

 Reggel egyébként a tegnapi közös megegyezés után nagy nehezen mégis szoknyát vettem - hajjaj, pedig de csábító volt a fekete farmerom... -, és mivel ilyen tök menő magasderekú harang alakú farmerszoknya (zsebes ♥), a legtöbb póló rettentő idiótán néz ki vele. Tehát ujjatlan inget vettem, az alját betűrtem, egyébként meg ilyen buggyosnak hagytam meg, és... asszem most már tudom, milyen érzés ebben a tipikus nagyoncsajosnagyontinis öltözetben lenni egész nap. Mert ez teljesen olyan volt. És büszkén állíthatom, hogy ha nem vettem volna futógatyát a szoknya alá, gyűlöltem volna - de így ülhettem olyan pasisan, ahogy csak akartam, és ültem is. Meg mondjuk annyi előnye van annak, hogy egy fiút sem érdeklek, hogy szerintem simán anélkül is csinálhattam volna ezt, mert egyszer sem nézett oda senki sem, akkor sem amikor törökülésbe vágódtam xD Na meg napközben sikeresen rájöttem, hogy ja, amúgy az ingem átlátszó, de ez sem érdekelt senkit. (egyébként a fenti képen csak azért van hátradobva a hajam, hogy a szegecsek látsszanak, nem mutogatni akartam a fehérneműm.)
 Amúgy amint beértem az osztályba, Von közölte, hogy valakinek rohadtul naptejszaga van, mire büszkén felemeltem a kezem, hogy igen, az megint én vagyok. //50-es naptejjel kenem magam reggelente... az más kérdés, hogy délután hazafelé Gógi közölte, hogy még mindig nagyon érezni// Aztán... a nap hátralevő része elég unalmas volt, azt leszámítva, hogy Gógi visszakapta az osztálykirándulásról megmaradt nutelláját, és kanál híján leálltunk toll, ceruza, illetve rotringhegy tartó végével enni. Meg befejeztük a Pi életét is, amit egyszer régebben kezdtünk el médián... hát, az a film beteg. Nem tudom, komolyan kéne-e venni, nekem nem ment, de legalább jókat röhögtem. Meg lezártak irodalomból meg nyelvtanból ötösre, osztályfőnökin voltunk fagyizni a megmaradt osztálypénzből, a hatodik óránk meg elmaradt.

 Aztán amint hazaértem, feljöttem a szobámba, ledobtam a táskám, elfeküdtem a padlón, hogy na majd az lehűt, erre... elaludtam ott. Pedig nem voltam álmos, csak csukva voltak a spaletták, szóval sötét volt, kényelmesen el voltam helyezkedve, és bealudtam. Aztán egy negyed óra múlva felmásztam az ágyra, ahol tovább aludtam, és anya keltett fel fél ötkor, amikor hazaért. Kiröhögött, hogy délután alszok, aztán rájöttünk, hogy azért, mert elnyom a meleg - amiben van valami, mert eleve szörnyen viselem, hát még ha sötét van és el is fekszek, totál álmosító. Nem sokkal rá Gógi felhívott, hogy megyek-e zumbázni, ahová őszintén szívesen mentem volna, de attól tartottam, hogy rosszul leszek vagy elájulok, mert az ötven fokban ugrálást nem hiszem, hogy bírtam volna úgy, hogy értelmes kaját nem is ettem egész nap, úgyhogy végül lemondtam. És akkor azóta random teszteket töltögetek, szerepezek, zenét hallgatok és megsülök.
A kutyás képért köszönet a Google-nek, haláli aranyos.

The Adventure

 Mert az Angels & Airwaves korszakomat élem, de nagyon ♥
 Aztán a cím félig igaz is a napomra, bár ez elég béna "utazás" volt... Miután sikerült négy körül elaludnom valahogy, mamám hétkor keltett, hogy átaludtam minden ébresztőt .-. Akkor kapkodva bepakoltam és felöltöztem, suliban még próbáltam annyit bevágni a kémiából, amennyit tudtam, aztán első órán egyből feleltettek. Hát, egy négyest összenyökögtem, úgyhogy azt végül megadták - jobb nem is kell, eleve ezért küzdöttem. Matekon átmentünk az infóterembe, de mivel az egész épületben iszonyatmeleg volt, ott meg még főleg, végigszenvedtem az egészet. Aztán utána jött a töri - idén az utolsó, jézusuramisten -, amit félig szenvedtem félig röhögtem, mert egyik osztálytársam felelt - a kettesért. Jó, bevallom, szemét vagyok, de a tanár kommentjein egyszerűen nem lehet nem röhögni, na 3: Csak ugye szerencsétlen gyereknek meghagyták, hogy válasszon magának egy fejezetet és majd abból felel, hát ő a második világháborút választotta, mert miért is ne keresett volna ennél is bonyolultabbat, ugye. Először be voltam pörögve, mondván, hogy egyik kedvenc témám, amúgy is volt pár hónapja, hogy vettük, legalább most letesztelem, mennyire megy még (egyébként legnagyobb meglepetésemre még mindig tök jól, végigvezettem az egészet fejben ahogy haladtak a feleléssel, úgyhogy baromi büszke voltam), aztán rájöttem, hogy az osztálytársam viszont alig tudja; és akkor jöttek a történelembuziknak szívfájdító megszólalások, amiket rettentő szívesen kiírnék, de ennyire köcsög talán én se vagyok.

 Ezután bioszon a tanárnővel való érthetetlen, utállak-de-azért-menő-vagy kapcsolatunk tovább bonyolódott, ugyanis ő hetedik év eleje óta köztudottan pikkel rám, de azért meg szokott dicsérni - ma is megkaptam, hogy milyen jó a fölsőm. Egyébként egy fekete denevérujjú lebernyeg-szerű cuccos, C&A-s, ha valakit érdekel (a nyakán lévő mintákra Gógi rávágta, milyen oroszos, szóval hurrá, még egy ruhadarab, ami rohadtul megtetszett és fel sem tűnt az oroszsága... valahogy el tudom képzelni, Minnie milyen arcot vágna, ha ezt látná), itt látható fenn, bár ezen a képen eléggé Jézus-pózba vágtam magam, de na, így látszott rendesen. A háttérben lévő rumliért elnézést.
 Infón valahogy elfelejtették a fél osztályt, az egyik fele kinn volt a tanárral és focizott, mi meg, az osztály női része meg két fiú, benn maradtunk a teremben. Én két összetolt padon fetrengtem, a többiek meg rendesen ültek - Kefét kivéve, aki nagyon jól szórakozott a rövidgatyájával, amibe háromszor is beleférne, és topmodellt játszott.

    

    

   

        

 Hazafelé én kijelentettem, hogy ebben a baszott melegben én nem vagyok hajlandó a napos úton menni, nem tudom, a többiek mit akarnak, de én az erdő felé megyek, erre Fika meg padtársam elindult velem - amint ott hagytuk a többieket, drága Rami (aka padtársam) természetesen egyből elkezdett problémázni, hogy egyébként erre ugyanolyan meleg van, mint a főúton, mire én jól lebasztam, hogy ja, amúgy senki nem mondta hogy jöjjön velem, egész nyugodtan mehetett volna a drága öribarijaival is, másrészt meg az erdőben van árnyék??? Fák??? Ott viszonylag "hűvös" van??? Aztán ez elég rendesen rányomta a bélyegét a hangulatra, mert ők ketten jó pár lépéssel mögöttem lemaradva jöttek, váltottak pár szót egymással, de egyébként egyáltalán nem beszélgettünk. Én ennek kifejezetten örültem is, mondjuk, mert semmi kedvem nem volt hozzájuk, na meg ugye rettenetesen bírom a meleget, olyankor baromi ingerlékeny vagyok, sokat kiabálok, képtelen vagyok rendesen reagálni és szédülök/hányingerem van, akkor is, ha napszúrást még nem kaptam. Vérbeli nyártípusú személy vagyok, nemde? És, csak hogy megszakítsam ennek a bejegyzésnek a regényszerűségét is, ide a bekezdés fölé bebiggyesztettem pár téli képet az erdőről meg az orosz temetőről, ami ott van a szélénél. Ennél tökéletesebb elrendezést nem is láthatnátok, mondjuk...

 Aztán délután vissza kellett menni a dokihoz, mert hogy a laboreredményeimmel volt valami gáz, és kell nekik másik minta... Aha, hát ezt szépen bekeverték, én se teljesen értettem, hogy van, de a lényeg, hogy berángattak mára, amikor holnap kellett volna... Az ég áldja őket, komolyan .-. Úgyhogy annak tetejébe, hogy baromi rosszul voltam az egész napos hőségben, még lemehettem még egyszer az iskoláig (merthogy mellette van a rendelő) tök fölöslegesen, aztán meg vissza... de legalább közben ittam jégkását (igen, megint xD) meg gyömbért, meg ettem egy ilyet, mint ez itt fönn, e. A gyomrom ennek sem örült igazán, de a két kanál nokedli mellé csak kellett még valami, meg ez legalább hideg volt >.<
 Aztán így, hogy lassan kezd valamennyivel hűlni a levegő estefelé, majd nekiállok tornázni is, tegnap elfelejtődött, és hiányzik O.o Nem gondoltam volna, hogy ez majd valaha így lesz xD
Amúgy gőzöm nincs, a képeknek mi baja.

Hallucinations

 Mert valahogy vége lett az eurovíziós időszaknak - úgy nagyjából -, tehát visszatértem az egyik szerelmemhez, az Angels & Airwaves-hez ♥
 És akkor.... huh. Arra emlékszek, piszkozatban volt meghagyva egy bejegyzés május 11-éről, szóval asszem akkor onnan kéne kezdenem a mesélést.
 Aznap voltam Pesten angol versenyen - csesszétek meg, a műegyetem rohadt nagy! -, reggel a vasúton vettünk pogácsát meg keresztrejtvényt, azokkal elvoltam a vonaton, aztán amikor odaértünk, szinte egyből mehettünk is fel az előadóterembe. Ötszázan elfértünk, heh... az egyetemek nagyon durvák! Egyébként a verseny maga nagyjából egy óra volt, de én kb 15 perc alatt végeztem, a hátralévő időben meg a falat bámultam... szórakoztató volt. Aztán akkor jött az, hogy maradt időm elgondolkozni a válaszokon, és így beírtam egy csomó rosszat is, mert túlgondoltam .-. Na segond, az országos hetedik hely így is megvan~ (kicsit sem hangzok beképzeltnek, á dehogy) Utána hívtam fel Kiwit, hogy merre vannak, aztán mikor odaértek, egy nagy ölelgetés után felmentünk beülni az eredményhirdetésre, utána pedig... nos, nem írom le még egyszer, ITT elolvashatjátok xD
 A hétköznapokra nem igazán emlékszek, bocsánat, olyankor nem történik semmi érdekes, ha nem írom le aznap, nem fogok rá emlékezni... Látszik, mennyire szeretem az életem. De utána hétvégén is történt ám érdekes! Bár a szombatra nem emlékszek, de mindegy.
 Vasárnap volt valami autós fesztivál Fehérváron, amire, mint céges dolgozók, drága húgom - aki azóta apámmá avanzsált - szülei is jöttek, és őt is hozták magukkal, nekem meg éppen nem volt dolgom, így délelőtt buszra ültem, és tízre már benn is voltam a városban (az mellékes hogy ők fél egy körül jöttek, de na, csak akkor volt buszom). Elég korán volt még, de úgy voltam vele, hogy legalább nézek valami nyarácsonyi ajándékot Deanéknek - ebből az lett, hogy kétszer végigrohantam a plázát, de minden drága volt, még az alapanyagok is, hogy akkor már kézzel készítsek valamit, úgyhogy feladtam, és inkább bevágódtam a könyvesboltba. Ott eltöltöttem nagyjából két és fél órát, csodáltam is, hogy az eladó nem dobott ki, mondván, hogy itt nem olvasunk végig egész könyveket. Aztán sikeresen felírtam vagy 20 címet jegyzetbe, mire fel egy hétre rá meghalt a telefonom és az összes elveszett... fml. Na nem baj, A viskóra kifejezetten emlékszek, bár arra valószínűleg azért, mert azt már decemberben kinéztem, mikor padtársammal meg Gógival voltunk a városban Jégvarázst nézni, és berángattam őket a könyvesboltba is. És sikeresen eltértem a témától. Tehát, húgomék egy körül értek oda, volt egy kis gondunk egymás megtalálásával, merthogy ők hátul voltak, szóval átvágtam a plázán és megálltam a parkolónál, mire közölte, hogy valami zsiráfot keressek... Fogalmam sem volt, hol lehet ott zsiráf, mire rájöttem, hogy valószínűleg az ugrálóvár, ami... ami elöl volt. Szóval megint átvágtam a plázán, és megálltam a szilvásgombócra hajazó szökőkút biszbasz mellett, közöltem húgival, hogy én ott vagyok, aztán pár perc múlva ő is odaért, megölelgettük egymást, és mivel szorított az idő - kb fél órája volt csak mászkálni :( - egyből elindultunk. Megmutattam neki Kati nénit, mert azt mindenkinek muszáj, aztán tovább mentünk, de a Romkerttől visszafordultunk, mert fogalmam sem volt, ott mit nézhetnénk. Közben amúgy találtunk egy óvszeres zacsit Kati néni kosarában, egy eldobált harisnyát a Romkert falánál, és útbaigazítottam egy eltévedt nénit. Aztán elindultunk a színház irányába, de lekanyarodtunk valami random utcára, ami tele volt középkori zászlókkal, és vissza is értünk a hivatalhoz, utána meg átmentünk a plázán, és már ott tartottunk, hogy beülünk mekizni, amikor eszembe jutott, hogy a hidat meg kell mutatnom húginak, mert az baromi menő. Úgyhogy megkerülve az egész hóbelebancot, felmentünk a hídra, és a drága apám/húgom éppen ott hiperaktívkodott, amikor felhívták a szülei, hogy lassan ideje lenne menni, tehát visszakísértem a pláza mögé, váltottunk pár szót az anyukájával (egyébként baromira hasonlít rá!), aztán ők elindultak a barátikhoz, én meg felhívtam anyát, hogy jöjjön már be értem a városba, mert a következő buszom két órával később ment, és nem akartam megint a könyvesboltban ülni - tekintve, hogy egyszer már kiolvastam az egészet... Belement, úgyhogy amíg odaért én beugrottam az ázsiai kajáldához szusiért, az emeleten meg vettem egy üveg teát, és ameddig anyát vártam, Minnie drágámat spammeltem twitteren telefonról.
 Utána hétvégén szombaton volt a névnapom, amire azt hiszem, megkaptam életem legjobb ajándékát, ugyanis anyáék felengedtek Pestre a meetre *-* Rohadt jó volt, szerintem azt a napot soha nem fogom elfelejteni, még most is annyira visszamennék... Na de, itt nem áradozni kell, lényegében a Kálvinról a teaházig tartó úton a fele társaság többször is elveszett, így a sor elején haladók rendszeresen előkaptak egy svéd zászlót, és azt lobogtatták, hogy oda menjünk - szerintem a kívülállók azt hitték, valami svéd nemzetiségi találkozó lehetett. Mikor végre beértünk, megkaptuk a pincét, de kikötötték, hogy maradjunk csendben, mert a szomszéd szobába jönnek majd masszázsra. Aha, nem ment. De végül is baromi jól elvoltunk, Minnie pár órával később hívott, hogy mindjárt jön - valami pujákat festett közmunkaként -, de iszonyatos hangzavar volt, nála is meg nálam is, úgyhogy nem értettem semmit abból amit mondott. Aztán amikor odaért, egyből a kezembe nyomott valami érmét, hogy találkozott orosz katonákkal, fényképezkedett velük, aztán ezt találta a földön, de nem bírja kiolvasni, olvassam már el neki. Én kisilabizáltam azt, hogy az egyik felére 'Ukrajna' volt írva, de a másik felét én sem tudtam, rosszak voltak a fények, úgyhogy továbbadtam a többieknek, akik valami telefonos megvilágítással kiolvasták, így végül visszaszolgáltattuk Minnienek úgy, hogy valami ukrán pénz - másnap nagy boldogan írta is skypeon, hogy tényleg az, a szülei megmondták. Na de, ezután kimentünk a Duna-partra a játszótérre, együtt ültünk vagy tízen a libikókán, amiért egy apuka lecseszett, hogy hát ezt nem erre találták ki, aztán meg is untuk, és elvonultunk az árnyékba leülni. Volt, hogy páran elmentek kajálni vagy boltozni, addig kisebb csoportokban voltunk, aztán a végén egy nagy csoportos szökőkutazás lett - fröcsköltük egymást, én nyakig vizes lettem, aztán mindenmindegy alapon bele is ültem a vízbe. Kergettünk galambokat, hangosan Ellopták az oroszok a tankotot énekeltünk, volt rajtam szovjet katonai sapi, újdonsült anyám eldöntötte, hogy shippel engem Minnievel, aztán a végén, mikor elköszöntem, a nagy csoportos ölelés közepén elkezdtem A kört énekelni, amibe végül az egész csapat beszállt - egy random járókelő csávóval együtt. Utána aztán közöltem, hogy sietnem kell a vonatra, mire ugyanaz a fickó odaénekelte, hogy 'a vonat nem vár', úgyhogy végül is még a búcsún is sikerült nevetnem. A hajcsatomat egyébként sikeresen Minnienél hagytam.
 Ezután szerdán voltunk színházban, de arról sokat mondani nem tudok, azt leszámítva, hogy éjjel sétálgattunk a városban, ami rettentő buli volt, meg hogy pár poén nagyon megmaradt a társaságban a színdarabból. Aztán csütörtökön mentünk osztálykirándulásra, ami, asszem, bátran mondhatom, hogy az eddigi legjobb volt *-* Bár elég bénán indult, nem tudtam a többiekkel menni a fürdőbe, aztán "barátnőmék" enyhén az agyamra is mentek, de a kirándulás java részét szerencsére sikerült a fiúkkal töltenem, akik sokkal normálisabb társaság voltak, mint a lányok, akiknek a visongó röhögését egy emelettel lejjebb is hallottam :'D Amúgy rettenetesen sokat biliárdoztunk, pingpongoztunk, csocsóztunk és zaklattuk a "pszichopata bácsi" hétvégiház-szomszédunkat, aki akkor ott sem volt, Gógival végig ballagási dalokat énekeltünk, seggreültem a mezőn, hazavittem a szállásra egy cicát, a takaróhuzatba bújva fenyőfát játszottam, mire vagy négyen rámfeküdtek... és még sorolhatnám, de baromi sokáig tartana ˘˘ A második napon egyébként voltunk a bakonybéli csillagdában, oda érdemes elmenni, komolyan, baromi érdekes volt *-* *köztudottan csillagászat-buzi* Szombaton meg az Erdők házának végigkínlódása után (úgy értem, tök érdekes, meg minden, csak nem ebben a formában, és nem ilyen hosszan...) még megnéztünk valami tavat is, de azon kívül hogy a padon ültünk és halálra fagytunk, ott sok mindent nem csináltunk. És akkor ennyit arról, hogy nem pofázok többet.
 Azon a héten megint csak szerdán történt emlékezetes, zumbázni voltunk, aztán tettünk egy sétát a falu határába és rohadt jól elvoltunk - de ami tényleg lényeg, az inkább a péntek-szombat. Péntek reggel próbáltunk még egyet, aztán egyből indultunk is Egerbe, az odafelé úton tökre elvoltunk, aztán ahogy odaértünk, kezdtek eldurvulni a dolgok: a csapat lány tagjainak előjött a visítozva-nyerítve röhögő énje, amitől szörnyen megfájdult a fejem, de szerencsére a fellépés megmentett. Mire leértünk a színpadról, már Dean is végzett azzal, amivel akart (egyszer sikerült a színpadon felhívnia, tipikus xD), úgyhogy egyből visszahívtam, és letárgyaltam ofővel is, hogy elmennék vele sétálni. Eleinte kicsit aggódtam, hogy "barátnőmék" megint ránk fognak akaszkodni, mint tavaly, de ezt szerencsére sikerült megúszni - talán hatásos volt a folyamatos hisztim, hogy egyedül szeretnék vele lenni? Nem tudom, de minden esetre valami megtette a hatását, úgyhogy örültünk. Aztán a két nap többi részét megint nem nálam olvashatjátok, minek leírni kétszer, ugye, szóval ITT és ITT vannak, ha valakit érdekel. Dean drágám jól összeszedett mindent, én úgyis csak valami felsorolás-szerűt tudnék xD Még annyit, hogy miután eljöttünk, nekem a négy órás buszút alatt sikerült összealudnom még egy negyed órát - addig, ameddig a fele társaság csöndben volt, a másik fele meg szintén aludt. Aztán megálltunk egy benzinkútnál, és utána elszabadult a pokol, akkor csak próbáltam aludni, de nem hagyták: egyszer padtársam visított bele a fülembe valami istentelen hangerővel, akkor arra ébredtem fel mielőtt úgy tényleg alhattam volna, utána meg arra keltem félálomból, hogy Dominik a hajamat simogatja (?). Egyébként ő később kiszámolta hány másodpercenként pislogok... öö, egészségére. Ebbe kicsit ijesztő belegondolni, tudva, hogy ehhez egy darabig bámulnia kellett... Aztán Budaörsön mekiztünk, az akkori sajtburger meg pár szem krumpli azt hiszem eléggé betett, utána egész vasárnap rosszul voltam, na de sebaj, egyszer belefért.
 Azóta meg... nos, kémiát kéne tanulnom, mert éjjel három lesz mindjárt, az első órám kémia és a négyesért felelek. Szóval szorítsatok, mert semmit nem tudok .-.
 És bocsánat a regényért, nem ilyennek szántam, de lusta vagyok képeket keresni, merthogy én nem csináltam. Azért remélem volt aki elolvasta u.u