Reggel fantasztikus tömegnyomor volt a buszon, de olyan, hogy enyhén hányingerem lett, mire leszálltunk... úgyhogy remekül kezdődött a nap, tényleg. Nem hogy leülni nem tudtunk, de még ketten a képembe is lihegtek (közülük az egyik Rami, aki tök nyugodtan megfordulhatott volna, és akkor mindketten kapunk levegőt is, de miért is tenné... :')), úgyhogy kifejezetten jól esett utána az a húsz perces séta a sulimig a friss levegőn.
Első óra aztán fizika volt, ami meglepően laza volt, én sokkal durvábbra számítottam. A második már annyira nem volt buli, ugyebár ugyanaz a művtöri tanárunk, mint aki az 1. csoportnak a rajztanára, aki beteg, tehát nincs, tehát helyettesítő tanárok járnak be - már ha bejárnak, a tegnapi pl. ugye nem járt be. Hát erre most egy másik osztály fizikatanára jött be, valami idősebb bácsi, aki közölte, hogy neki is van dolga, biztosan nekünk is van, úgyhogy csendben foglaljuk el magunkat, mert neki fogalma sincs a művészetekről. Ez így alapjában véve marha jó lett volna, csak éppen a női gondok úgy döntöttek, most csapnak le rám, így egész óra alatt görcsölt a hasam és jobb híján a padon fetrengtem, illetve néha váltottam pár szót a padtársammal, meg a másik ISK-s csajjal, aki előttem ült. Ja, meg egyszer ráírtam Szandrára, hogy milyen kocka. A mellettem levő padban ült. Válaszolt.
Ezután amúgy nagyjából minden szünetben az előző két csajjal mászkáltam, mert padtársam a diákot pótló igazolásért futkosott meg a menzáért, mi meg a másik sportizébizés csajjal a színházbérletet akartuk kifizetni. Mert ugye van háromféle színházbérlete a sulinak, az egyik egy esti előadásos, csak éppen anyáékkal ugyanazokat fogjuk nézni a téli szezonban, kétszer meg azért nem nézném meg őket, a másik valami délutáni három előadásos, de az egyik ott is benne van az estiben, és volt még egy két előadásos délutáni - és itt már bevallom kezdtem félni, hogy itt meg nem lesznek olyan jók; aztán baromi nagy öröm volt, mikor megláttam az Edith és Marlene-t. Edith Piaf akkor hirtelen eszembe sem jutott, Marlene-ra meg egyből két tippem is volt - aztán végül a második jött be, Marlene Dietrich volt. Na most egy történelembuzinak képzelhetitek micsoda öröm ha talál egy előadást két híres huszadik századi énekesnőről akiket még ismer is mert van annyira régimódi hogy fejből fújja a második világháborús slágereket x"D
Na de visszatérve, asszem ötödik vagy hatodik szünetben meg is találtuk a színházbérlet-felelős tanárnőt, és padtársam is elrendezte amit akart, ha jól tudom. Amúgy a többi órán nem történt sok érdekes, csak rájöttem, hogy az ábrázoló geometria kurvára nem az én tantárgyam .-. Meg hogy a kémiatanárnőtől félek.
Aztán délután kettőkor lett volna az ISK-gyűlés, amivel ugye tegnap szenvedtünk, de pont a tesióránk közepén volt, így a másik tag csajjal nem tudtuk mit csináljunk, átöltözzünk vagy ne - végül egyszerűen megoldódott, a tesitanárunk is ott volt a gyűlésen, így közölte, hogy írjunk alá neki valami papírt aztán a többiek beülnek tömegnek mert neki mennie kell a gyűlésre x"D Úgyhogy mi jól jártunk, ezúttal híresztelni sem kellett semmit, mert az osztály egyből hallotta.
 |
| A kép amúgy kurvára nem ide vág, nappal voltunk itt és az aulában, de na, szép volt x"D |
Órák után még bedobáltuk páran a tesicuccot a szekrénybe, aztán az osztály menzás csapatának kb a felével elindultam kajálni, ahol ma sem volt sokkal jobb a kaja, bár a levesnek már volt íze! Haladunk. Mondjuk így se ettem túl sokat, egyikük le is cseszett hogy hát anyám fizeti egyek má' x"D Utána még ezzel a két csajjal bevágódtunk az aulába, vettünk inni, én ott egy ültő helyemben bevágtam fél liter Nestea-t, aztán az egyikük lelépett, mi meg a másikkal még ültünk egy darabig. Közben betalált a rajztanárt helyettesítő tanárnő is tegnapról, hogy hát nem vártuk meg, pedig kérte hogy maradjunk ott, de nem cseszett le nagyon, csak megkért hogy ne csináljunk ilyet máskor, aztán le is lépett. Mi még beszélgettünk picit, utána meg elindultunk haza, hogy legalább a fél négyes buszt elérjem már - hála a jó égnek azt el is értem, úgyhogy négyre már itthon voltam... kb négyre. Útközben meg, mint a címben is látszik, kitárgyaltuk az alvási illetve felkelési szokásokat. Levontam azt a következtetést, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki zombi-módra képtelen funkcionálni kora reggel.
Hazaérve nem is nagyon csináltam semmit, mert megbeszéltük anyával, hogy ha ő is hazaér, megyünk futni. Mert nekem is meg kéne tanulnom, meg neki is. Úgyhogy felmentünk a mezőbe megnézni nagyon nagy sár van-e - annyira nem volt vészes, az egyik irányban tök simán lehetett futni, csak egy-két pocsolyát kellett kerülgetni. Amúgy valami fokozatosan felkészítő program alapján edzünk, és így az elején ez még baromira semmi, úgyhogy én gyorsabb futásra kapcsolva alaposan le is hagytam anyát x"D De valljuk be jól esett, meg ezzel a tavaszra már fogok tudni futni normálisan ha minden igaz, ami nem kis előny, na. Ezután hazajöttünk, és úgy gondoltam punnyadok egy órát, de már egy kicsit több lett ez annál, csak gondoltam nem hagyok félbe egy blogbejegyzést, mert ha nem most írom meg egyszerre akkor soha nem is fogom befejezni... Amúgy is, az elmúlt egy-két napban úgy elszoktam a gépezéstől, hogy semmit nem is tudok kezdeni itt magammal :'D Unalmamban álltam le blogolni, csak mert nem volt jobb dolgom... vagyis szeretném, ha nem lenne, de van, de azé csak lustálkodhatok már egy picit, holnap egy matekom lesz meg hét szak, he x"D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése