Életem első receptblogolása

 Hát gyerekek, ez a nap is eljött. Majdhogynem 16 évesen, ami enyhén ironikus, merthogy a saját szülinapi tortámat blogolom, de oh well.

 Szóval az eredeti recept az EZ volt, de nálam történt pár változtatás, mivelhogy a július vége már nem épp eperszezon (pedig hajj de szeretnék egyszer epertortát a szülinapomra...), úgyhogy leírom ezt a változatot is ;)

Na persze a gyertya az nem létszükséglet, csak hát én szülinapoztam... xD

Hozzávalók:

A tésztához:

 - 4 tojás
 - 14 dkg liszt
 - 18 dkg cukor
 - 10 dkg vaj (a mi esetünkben mondjuk valamilyen margarin volt, mert van laktózérzékeny a családban, és így ő is tudott enni belőle, de ha ez számít, egyáltalán nem lehetett érezni a különbséget, szóval csak bátran ;))
 - fél csomag sütőpor
 - 3 evőkanál víz
 - egy csipet só

A krémhez:
 - 1 tasak vaníliás pudingpor
 - 4 dl tej
 - 25 dkg mascarpone
 - 6 evőkanál cukor (nálam ez öt lett, de én így is sokalltam x) ízre annyira nem lehetett érezni, de szerintem egészen nyugodtan lehet ez kevesebb is)

 Illetve nekem alapra ízesített epres gyümölcskocsonyaporom volt, szóval én azt használtam, abba már nem öntözgettünk semmit :) Plusz még ugye a gyümölcs, ami eredetileg eper volt, én helyette barackot tettem rá.

Elkészítés:

 Sima piskótatészta, hogy őszinte legyek, szóval a hozzávalókat egy tálban habosra keverjük (lö botmixer előnyei... x)), aztán a vajazott-lisztezett tortaformába öntjük, majd 180 C°-on kb 25 percig sütjük. És ha olyan retek a sütőtök, mint a miénk, hogy hátrafelé lejt, valamikor menet közben meg is forgatjuk, mert az enyémen is lett egy fantasztikus pukli, amit aztán fedhettem el a krémmel... xD

 A pudingkészítést szerintem nem kell részleteznem, a port elkeverjük a tejjel és cukorral, majd folyamatosan kevergetve kifőzzük, aztán hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, és elkeverjük a mascarponéval.

 Közben a zacskón levő leírás alapján elkészítjük a zselét/kocsonyát is, és amíg hűl, a nagyjából kihűlt tészta tetején elkenjük a kész krémet, és tetszés szerint díszítjük a választott gyümölccsel. Utána pedig ráöntjük a még folyós kocsonyát, aztán mehet is a hűtőbe az egész, hogy pár óra múlva ki lehessen szedni a tortaformából, és már ehetjük is :D

 Egyébként kifejezetten büszke vagyok rá, nem hogy életem első tortája és még finom is lett, de a közepére teljesen véletlenül sikerült alkotnom egy rózsát x,D Barackból, igen. Szóval itt van még pár kép, amin jobban látszik :P

 Kifejezetten előnyös tortaszelfi, mert ami képet anya csinált fényképezővel és vakuval öt perccel azután, hogy izzadtan hazaestem a városból, valahogy még ennél is felvállalhatatlanabb... xD Na meg művészi kép a gyertyáról. És fázisképek, mert azokon látszik a rózsa.

 És csak hogy megemlítsem, nem ma van a szülinapom, de mivel aznap a drága idióta bátyámnál baszom a rezet, addig meg már nem sokat leszek itthon, úgy döntöttünk, hogy megtartjuk ma. Úgyhogy az ajándékok nagy részét meg is kaptam mellé, ami egy rakás étcsoki volt, egy napszemüveg mert azom nem volt (és amit én választottam anyával... xD), egy nyaklánc és egy gyűrű, amik amúgy baromira passzolnak egymáshoz, úgyhogy most van minek örülnöm :D

 Meg mellesleg délután Nichie-vel találkoztam, mert még múlthéten megdumáltuk, hogy ma csapunk egy mini szülinapi bulit, amiből aztán egy mekizés lett, utána egy nagyon rövid Bregyózással, merthogy egy kurva pulya minden áron arra akart felmenni a játszótéren, amire mi is (utána pedig hazafelé sikeresen arcon locsoltuk magunkat az ivókúttal... mindketten x,d), majd útközben ettünk egy-egy muffint ünneplés gyanánt a Dafinában, és a busz előtti egy órácskát elbasztuk valahol a belvárosban. Megpróbált kitanítgatni k-popból... hát, addig eljutottunk, hogy létezik EXO-K és EXO-M. Nekem ez is új.

 Ja, meg ha már a város. Újabb remek tömegközlekedési tapasztalat: amikor már a faluban le akar robbanni a busz, ne is reménykedj benne, hogy később nem fog. Három sarokra a buszpályaudvartól, egy bazinagy kereszteződés közepén ma olyan jól lefulladt, hogy inkább leszálltunk és besétáltunk. Vicces volt x)
 Amúgy este, mikor a tortát zabáltuk, anyum csak pislogott nagyokat, milyen jó lett a piskótám... akkor derült ki, hogy azt elvileg nehéz sütni, én meg minden gond nélkül odavágtam egyet x,D Talán cukrásznak kéne mennem...? Amúgy nem, pont "ünneplés" közben beszéltük, hogy én bizony skandinavisztikára megyek, aztán utána a jogra, és meglepő módon a családnak is tetszett az ötlet O.o