Hangya és holyshitmegkelltanulnomfekvőzni

 Szóval az egész úgy kezdődött, hogy még múlt pénteken - mielőtt elindultam volna Kiwiékhez - Shinju barátosném elhívott, hogy nem akarok-e velük menni megnézni ezen a héten a Hangyát. Persze kapva kaptam az alkalmon, hogy ezen a héten még itthon is vagyok valamennyit, mások hívtak el, meg hát na, MARVEL, úgyhogy beleegyeztem, és még akkor megbeszéltük, hogy valamikor csütörtök délelőtt lenne az ideális. Ami ugyebár mára esett, és mivel a hótt' melegben tegnap volt némi gondom az elalvással, fél kilenckor enyhén hullamód vonszoltam ki magam az ágyból. Zuhanyoztam, felöltöztem, stb-stb, aztán a háromnegyed tízes busszal mentem is be, hogy miután reményeim szerint kaptam egy jó vastag, cp-kelléknek való könyvet az antikváriusnál, 11-re oda is érjek a mozihoz. Most ez gyakorlatban úgy történt, hogy inkább a plázai Alexandrába mentem mert meleg volt és faszomsemegykiavárosba, de nem voltam ott sokat, mert rájöttem, hogy nekem könyvvásárolhatnékom van (?), szóval mégiscsak mentem az antikváriumba. Ott meg úgy nem volt semmi olyan most, szóval vissza a plázába, Inmedio, majd hátha ott. Aha, ott sem. Szóval végül a kajáldában ülve vártam a többieket és fanfictiont olvastam. Nem én lennék.

 Egyébként sikerült kicsit úgy járnom, mint tavaly Bencéékkel, hogy az egyik sráccal, akivel mentünk, egymás mellett állva vártunk, csak nem tudtuk, hogy együtt megyünk... :,D Mert arról kicsit lemaradtam, hogy Shinjuéknak kb a fél osztálya is jön, de végül is jó volt ez így, hülye mind (jó értelemben, persze.) xD Szóval egy sor szerencsétlenkedés után aztán heten mentünk fel a mozihoz, kajával-piával beültünk a leghátsó sorba, és akkor a Hangya.

Tűnt ez akármilyen szarnak, szerintem végül jó lett :D

 Hogy őszinte legyek, én nem fűztem hozzá sok reményt, eleve a koncepció olyan wtf volt, a trailer sem dobott rajta sokat, meg úgy internetszerte a Marvel legbénább szuperhőseként emlegetik, de meg kellett nézni, pont azért, mert Marvel. Aztán kellemes csalódásként ért.

 A rengeteg Bosszúállókra tett utalás nekem rohadtul bejött, bár elég sokat kellett rájuk várni (kivéve a film legelejét, ahol is Peggy, Howard és még pár ügynök ücsörög egy konferenciateremben), már kezdtem is hiányolni - aztán bevágtak egy monológot, amiben végig Tony-t szapulták. Azon kurva sokat röhögtem. Utána meg már tömegével voltak, úgyhogy több problémám nem igazán akadt. Ykno, megvolt a kötelék a filmek között, azt hiányoltam eleinte.

 Scott haverjai elképesztően nagy arcok, a családja mondjuk kicsit irritáló, de afölött szemet lehet hunyni. Mert az akció része viszont kifejezetten látványosra sikerült, és hiába tűnt komolyan vehetetlennek ez a hangya méretűre zsugorodás, igazából baromi menő eredményt hozott O.o Szóval összességében nekem bejött. Volt már jobb filmjük, az tény, de a Vasember 3-mat ez is magasan veri de ahhoz képest, amit én - meg valószínűleg a legtöbben mások is - vártam tőle, kurva nagyot alakítottak. Úgyhogy ajánlom. Könnyedebb, mint a többi, még így is, de attól még merem ajánlani.

 Miután kijöttünk, valahol leszakadtak tőlünk páran, aztán mit ad isten, megint könyvesboltoztunk, majd a melegre tekintettel átvonultunk Mekizni. Így késtem le két buszomat is, de a francot se érdekelte, jó volt a társaság x) Úgyis ráértem fél ötre hazaesni, hogy még edzés előtt át tudjak öltözni, úgyhogy négy óra magasságában csak visszaérkeztem ide, és még kockultam is egy sort, mielőtt visszaindultunk volna a városba. Csak most a másik végébe.

 Úgy hat körül majdnem elkapott minket a vihar, de sajna megúsztuk, pedig szerintem egy kis esőnek mindenki örült volna. Pláne műfüvön. Forró volt az egész. De lényegében amúgy most is jó volt, bár a n n y i r a van még hova fejlődni, hogy belegondolni is rossz... :'D Mindegy, szépen lassan. Egyszer menni fog. Addig csak élvezem, hogy legalább edzésen lefárasztanak, mert dögleni a melegben nem egy nagy foglalkozás x,d

Életem első receptblogolása

 Hát gyerekek, ez a nap is eljött. Majdhogynem 16 évesen, ami enyhén ironikus, merthogy a saját szülinapi tortámat blogolom, de oh well.

 Szóval az eredeti recept az EZ volt, de nálam történt pár változtatás, mivelhogy a július vége már nem épp eperszezon (pedig hajj de szeretnék egyszer epertortát a szülinapomra...), úgyhogy leírom ezt a változatot is ;)

Na persze a gyertya az nem létszükséglet, csak hát én szülinapoztam... xD

Hozzávalók:

A tésztához:

 - 4 tojás
 - 14 dkg liszt
 - 18 dkg cukor
 - 10 dkg vaj (a mi esetünkben mondjuk valamilyen margarin volt, mert van laktózérzékeny a családban, és így ő is tudott enni belőle, de ha ez számít, egyáltalán nem lehetett érezni a különbséget, szóval csak bátran ;))
 - fél csomag sütőpor
 - 3 evőkanál víz
 - egy csipet só

A krémhez:
 - 1 tasak vaníliás pudingpor
 - 4 dl tej
 - 25 dkg mascarpone
 - 6 evőkanál cukor (nálam ez öt lett, de én így is sokalltam x) ízre annyira nem lehetett érezni, de szerintem egészen nyugodtan lehet ez kevesebb is)

 Illetve nekem alapra ízesített epres gyümölcskocsonyaporom volt, szóval én azt használtam, abba már nem öntözgettünk semmit :) Plusz még ugye a gyümölcs, ami eredetileg eper volt, én helyette barackot tettem rá.

Elkészítés:

 Sima piskótatészta, hogy őszinte legyek, szóval a hozzávalókat egy tálban habosra keverjük (lö botmixer előnyei... x)), aztán a vajazott-lisztezett tortaformába öntjük, majd 180 C°-on kb 25 percig sütjük. És ha olyan retek a sütőtök, mint a miénk, hogy hátrafelé lejt, valamikor menet közben meg is forgatjuk, mert az enyémen is lett egy fantasztikus pukli, amit aztán fedhettem el a krémmel... xD

 A pudingkészítést szerintem nem kell részleteznem, a port elkeverjük a tejjel és cukorral, majd folyamatosan kevergetve kifőzzük, aztán hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, és elkeverjük a mascarponéval.

 Közben a zacskón levő leírás alapján elkészítjük a zselét/kocsonyát is, és amíg hűl, a nagyjából kihűlt tészta tetején elkenjük a kész krémet, és tetszés szerint díszítjük a választott gyümölccsel. Utána pedig ráöntjük a még folyós kocsonyát, aztán mehet is a hűtőbe az egész, hogy pár óra múlva ki lehessen szedni a tortaformából, és már ehetjük is :D

 Egyébként kifejezetten büszke vagyok rá, nem hogy életem első tortája és még finom is lett, de a közepére teljesen véletlenül sikerült alkotnom egy rózsát x,D Barackból, igen. Szóval itt van még pár kép, amin jobban látszik :P

 Kifejezetten előnyös tortaszelfi, mert ami képet anya csinált fényképezővel és vakuval öt perccel azután, hogy izzadtan hazaestem a városból, valahogy még ennél is felvállalhatatlanabb... xD Na meg művészi kép a gyertyáról. És fázisképek, mert azokon látszik a rózsa.

 És csak hogy megemlítsem, nem ma van a szülinapom, de mivel aznap a drága idióta bátyámnál baszom a rezet, addig meg már nem sokat leszek itthon, úgy döntöttünk, hogy megtartjuk ma. Úgyhogy az ajándékok nagy részét meg is kaptam mellé, ami egy rakás étcsoki volt, egy napszemüveg mert azom nem volt (és amit én választottam anyával... xD), egy nyaklánc és egy gyűrű, amik amúgy baromira passzolnak egymáshoz, úgyhogy most van minek örülnöm :D

 Meg mellesleg délután Nichie-vel találkoztam, mert még múlthéten megdumáltuk, hogy ma csapunk egy mini szülinapi bulit, amiből aztán egy mekizés lett, utána egy nagyon rövid Bregyózással, merthogy egy kurva pulya minden áron arra akart felmenni a játszótéren, amire mi is (utána pedig hazafelé sikeresen arcon locsoltuk magunkat az ivókúttal... mindketten x,d), majd útközben ettünk egy-egy muffint ünneplés gyanánt a Dafinában, és a busz előtti egy órácskát elbasztuk valahol a belvárosban. Megpróbált kitanítgatni k-popból... hát, addig eljutottunk, hogy létezik EXO-K és EXO-M. Nekem ez is új.

 Ja, meg ha már a város. Újabb remek tömegközlekedési tapasztalat: amikor már a faluban le akar robbanni a busz, ne is reménykedj benne, hogy később nem fog. Három sarokra a buszpályaudvartól, egy bazinagy kereszteződés közepén ma olyan jól lefulladt, hogy inkább leszálltunk és besétáltunk. Vicces volt x)
 Amúgy este, mikor a tortát zabáltuk, anyum csak pislogott nagyokat, milyen jó lett a piskótám... akkor derült ki, hogy azt elvileg nehéz sütni, én meg minden gond nélkül odavágtam egyet x,D Talán cukrásznak kéne mennem...? Amúgy nem, pont "ünneplés" közben beszéltük, hogy én bizony skandinavisztikára megyek, aztán utána a jogra, és meglepő módon a családnak is tetszett az ötlet O.o