Toy Soldiers

 Mert bár rohadtul nem ezt hallgatom (nem is hallgatok éppen semmit, szerintem belefájdulhatott abba az istentelen vonatzúgásba a fejem xD), de tegnap este óta ez jár a fejemben, szóval ez lesz a cím. Kelenföldön végig ezt énekelgettem, remélem a többi várakozó népség boldog volt.
 Egyébként sokat mondani nem tudok, amik a héten történtek, azokat elolvashatjátok itt, miazistennek írjam le még én is xDD

• 1. nap
• 2. nap
• 3. nap
• 4. nap
• 5. nap
• 6. nap

 Ma még annyi történt, hogy valamikor - nem emlékszek én már, mikor xD - felkeltünk, ettünk egy kis csokis kekszet meg tejet, meg felöltöztünk, meg én összepakoltam (a nyári listát Dénesnél hagytam, tudtam én, hogy elhagyok valamit!), és ezt rohadtul nem ilyen sorrendben, de na. Aztán betoppant apum, beszélgettünk, ettünk ebédet, aztán el is jöttünk :( Mondjuk Dénessel még beszélgettünk az állomáson, még úgy is, hogy ő a peronon állt én meg egy széken térdeltem mert másként amúgy nem értem fel a lehúzott vonatablakot x'D
 Aztán... aztán kezdődött a rémálom, amint elindultunk. Merthogy valami pujával voltunk egy kocsiban, ami kibaszott hangosan üvöltött, és rövid idő alatt szétment tőle a fejem, úgyhogy közöltem apával, hogy üljünk át máshova, én ezt nem bírom. Szerencsére a következő kocsi tök üres volt, úgyhogy átcuccoltunk oda, aztán régi jó szokásomhoz híven zene be, világ ki - annyi volt csak a gond, hogy a régi fajta kék vonattal utaztunk, ami rettenetesen hangos volt, így pl a Secret Crowds-ból meg a hasonló lájtos zenékből semmit nem hallottam. Meg úgy alapra csak egy nagy zúgás volt az egész .-.
 Pesten leszálltunk, én közöltem, hogy nekem kell kóla, amiből aztán egy rózsaszín nemMagnushanemMagnum lett, meg gyömbér. A jégkrémmel mondjuk volt egy kis gond, a szállításnál összetört az egész, úgyhogy darabokban ettem, de azért megoldottam. Utána átmetróztunk a Keletibe a Keletibe, az, onnan jöttünk.... tehát Kelenföldre, ott meg kitaláltuk, hogy hát annyiszor láttuk már, biztos a zónázó a piros vonat, úgyhogy az első kettő - kéket - hagytuk elmenni, mert a harmadik zónázó volt. Hát, tényleg piros lett, úgyhogy örült a fejem de rettenetesen (légkondi!!!), csend is volt, hely is volt, és volt légkondi. Komolyan, szerintem én annak örültem a legjobban x'D Aztán folytattam a kockulást, és végre rászántam magam, hogy elolvassam, amit már egy ideje kinéztem - a You and I Will Fall in Love-ot. És akármilyen cheesy is a címe, halálos az a fic, komolyan. Én nagyon jókat röhögtem rajta, pedig jutottam... meddig, három fejezet? Mindegy, rohadt jó. Szóval megvan, mostanában mit fogok olvasni - természetesen nem azt a rakat olvasásra váró könyvet, amit most vettem, meg ami alapra itthon volt :'D De na, majd ha ezzel végeztem.
 És rettentő fura itthon lenni és nem akarok vigyetek vissza Déneshez =(
 Egyébként anyának asszem kifejezetten jó érzéke van ahhoz, hogy elcsessze a kedvem, de nem is baj, holnap reggel indulunk, és egy hét a Balatonon, unokatesómmal, papáméknál, meg valami random szomszédcsajjal - csak jobb lesz így.
A cím a Maraianas Trench-től van